A Szárnyas Niké – Paioniosz Győzelem szobra

A VI. terem lélegzetelállítóan szép  kincset őriz – Niké, a Győzelem szobrát.

A Niké szobor a klasszikus kor legfontosabb és legreprezentatívabb alkotása. 

A híres mendéi Paioniosz, i.e. 425-421 között alkotta. A megmaradt felirat szerint a messzénéiek és a naupaktosziak ajánlották Zeusznak i.e. 425-ben, a péloponnészoszi háborúban a spártaiak feletti győzelmük hadizsákmányának a tizedéből.

Eredetileg a Zeusz templom dél-keleti sarkán állt. A közel három méteres szobor egy kilenc méter magas, háromszögű talapzaton állt, vagyis mintegy 12 m magas lehetett.

A szobor kissé meghajlik, ami érzékelteti a test lendületét, melyet a bal láb feszültsége, a kitárt szárnyak kihangsúlyoznak. Sajnos, a szárnyakból csupán a csonk maradt meg, a mozdulat mégis azt a benyomást kelti, mintha Niké épp most szállna alá az égből, hogy a jobb kezében tartott vadolajfa ágat, a koszorút, átadja a  győztesnek.

Bal kezével a peplosza csücskét ragadta meg, amit a szembe fújó szél a testéhez simít, teljes pompájában kirajzolva alakja tökéletességét. A könnyed, légies mozgás lendületében a bal lába és keble lemeztelenedik s a szél ellen lebegő, finom redőzető ruhája előre lendül.

Jobb lába mellet egy kitárt szárnyú sas létezett, mely a földet érő istennő fenségességét szimbolizálta, de ez letört.

A szobor testének ilyenszerű elhajlásával az ügyes szobrász életet adott művének. A könnyed, légies mozdulat a harmónia és báj kifejeződése. 

A földre szállást érzékeltető mozdulat tökéletes összhangját két ellenpont, a szélkapott peplosz és a testhajlat közti feszültség eredményezi Eredeti megoldás, mely szilárd egyensúlyalapot adott a szobornak.

A Győzelem szobra, a Szárnyas Niké,  nem csak a rendkívüli szépségével hat, de egyedi példája is az ókori szobraszat egyensúly-technikájának.