Athén

Erdőtűz Athén küszöbén

Már alkonyodott mire Athén közelébe értünk. Amint az autóbusz felgördült egy szelíd dombhátra, gyászos kép tárult elénk. S nem csak az est feltartóztathatatlan sötétsége miatt, de minden szürke és fekete volt az út mentén, még a fehér mészkősziklák is ólomszínű s lilás foltokban tűntek fel. És az út közvetlen közelében néhány derékig elüszkösödött, fekete fatörzs, hamu, égés nyoma mindenütt. Folytatás »

Athén őslakosai

– Csakis! A mai város őslakói pelazgok és káriaiak voltak, akiket a iónok követtek. A helyi lakosság viszont őshonosnak tekinti magát Athénban. Attikában eredetileg 12 kis állam virágzott, s közülük Kekrópia, a későbbi Athén volt a legjelentősebb, melynek birtoklásáért két isten Athéna és Poszeidón versengett. Poszeidón, Kronosz és Rheia fia, a tenger legfőbb istene a háromágú szigonyával sós vizet fakasztott Akropolisz sziklájából, a szűz Athéné, Zeusz lánya, a tudományok és mesterségek istennője pedig lándzsáját a földbe szúrta, s ennek nyomán olajfa nőtt. Az istenek Athéna ajándékát ítélték hasznosabbnak, ő lett a város védelmezője és névadója. Folytatás »

Szolón alkotmánya

Tudjuk, hogy ekkor már Athén nem szorítkozott csupán a fellegvárra, hiszen a környékről is ide települtek az előkelő családok, főleg a Pnüx-dombra és a szomszédos Melité-kerületbe. Ám ez az összetelepülés nem szolgált a királyság javára: az utolsó uralkodót 683-ban űzték el a trónjáról, s az Akropolisz elvesztette jelentőségét mint királyi székhely.
Folytatás »

Athén Peiszisztratosz korában

– De nevezd is meg a Peiszisztratosz korában emelt fényes épületeket! Legalább az Olümposzi Zeusznak szentelt templomot, amely az epheszoszi Diana-templom után a legnagyobb volt az egész görög világban. És fontos tudunk, hogy Peiszisztratosz volt az, aki feljegyeztette az Iliászt és az Odüsszeiát. És ugyancsak az ő idején, a földművesek kedvelt istene, Dionüszosz ünnepeiből, a Dionüsziákból fejlődött ki a színház.
– Igen, Peiszisztratosz uralma jótékony volt a köznépre, s bár nem valósította meg a teljes földosztást, az arisztokrácia nagy csapásnak tekintette. Hérodotosz, „a történetírás atyja” és a történész Thuküdidész is dicsérik uralma szelídségét. Ám 527-ben bekövetkezett halála után, a fiai nem sokáig maradtak hatalmon. A démosz hatalma számukra már felesleges nyűgnek tűnt, s apjukkal ellentétben, vissza akarták állítani az arisztokrácia uralmát. I.e. 514-ben összeesküvés történt ellenük, de csak egyikükkel sikerült végezniük, a másiknak, Hippiásznak sikerült úrrá lennie a helyzeten. Folytatás »

A demokratikus rend és a városkép

A megszületett demokratikus társadalmi rend, a városkép kialakulását is meghatározta: az agorán a tanács kapott helyet, a népgyűlés pedig a Pnüx-dombon… A népuralom kibontakozásával Athén még a perzsa háborúk minden megpróbáltatását is képes volt kiállni s ezt az uralmi formát századokon át megőrizte…
Folytatás »

A marathóni futár

– Hadd szúrjam közbe ismét az esemény kulturális vonatkozását – nézett össze ismét megértőn a két nővér. – A kegyetlen harc után a katonák gyorsfutárt küldtek Athénba, hogy az megvigye az örömhírt. Mikor az agorára ért csak annyit tudott szólni: „győztünk!” – aztán összerogyott és meghalt. Ennek az eseménynek az emlékét őrzi az újkori Olümpiai Játékok ma már klasszikussá vált versenyszáma, a marathóni futás, melynek távja 42 km 195 m. Folytatás »

A déloszi szövetség

A Plataia-i csata végleg eldöntötte a háború sorsát s megkezdődött a perzsák kiűzése Görögországból. A perzsa földön állomásozó helyőrségek kiűzése mellett Ióniát is meg kellett védeni az esetleges újabb perzsa támadások ellen. A felszabadult államok, látva hogy az erős flotta és szárazföldi hadsereg megszervezése közös érdekük, önként szövetségre léptek Athénnel.
Folytatás »

Periklész kora

Bár Periklész sosem volt arkhón, vagyis az athéni állam vezető tisztviselője, a népgyűlés, az ekklészia, i.e. 443 és 430 között, évről-évre megválasztotta hadvezérnek, sztratégosznak. Athénben 10 ekklészia volt s mivel előfordult hogy mind a tíz törzs Periklészt választotta sztratégosznak, a nép bizalmas letéteményesének, a hadvezérek „iskolája” fejének, végső fokon az állam első emberének tekintette. Periklészt máig is Athén legnagyobb államférfiaként tartja számon a történelem… Az i.e. V. sz. második felében, a belső és külső feszültségek miatt Spárta is kénytelen volt megerősíteni a hatalmát.

Folytatás »

Pheidiasz athéni munkássága

– És hadd szúrjam közbe – sietett a lelkes mesélő segítségére a nővére, mintha megérezte volna, hogy az szusszanásnyi szünetre szorul kiselőadása folytatásához – hogy e virágkor szellemi képéhez feltétlenül hozzátartozik, hogy épp e gazdasági fejlődésnek köszönhetjük az Akropoliszon és egyebütt kialakult szellemi virágkort is, a klasszikus művészet csúcsait jelentő olyan remekműveket, mint Aiszkhülosz, Szophoklész, Euripidész drámái és az attikai ókomédia legnevesebbje, a vígjátékíró Arisztophanész művei, aki Periklészt sem kímélte maró gúnyjától. Folytatás »

Aszpaszia, az idegen asszony

– De hadd ne fejezzük be a fejlődéstörténet hellén korszakához tartozó Periklész-kort, mely szinte egyedülálló az emberiség történetében, a nélkül, hogy némi személyes vonatkozást is felemlítenénk! Periklész első felesége egyik gazdag rokona, Kolliasz fia, Hipponikosz özvegye volt. Házasságukból két fiú született. De mivel korábbi háztartásában az asszony hozzászokott a fényűző élethez, Periklész pedig igen takarékos volt, s még sok más okból kifolyólag is, elváltak. Második felesége Axiokhosz lánya, Aszpaszia volt. Folytatás »