A Belvedere és a hippodamoszi városrendszer

Hogy az Akropolisz egészéből nyert képet kiegészítsem, hogy a görög építészet világát mélyebb értelmében is megértsem, elmentem majdnem egész a sziklatető széléig, ahol néhány lépcsőn felmenve, egyenletes, sziklás térre, a Belvedere kilátóteraszra értem. A Belvedere kilátóterasz az Akropolisz legmagasabb pontja s mint a neve is mutatja szép kilátást nyújt.

Kíváncsi voltam Athén panorámájára, mert a középületek, a lakóházak, az egész város képe nélkül a görög építészet ismerete hiányos lenne. Útban a Belvedere felé, eszembe ötlött néhány, a hippodamoszi városrendszerre vonatkozó gondolat:

A perzsa háborúk után alapított vagy újjáépített görög városok általában szabályos alaprajzú, jól megtervezett városok voltak, melyek utcái rendszerint a négy fő égtáj irányába húzódó, egymást derékszögben metsző utcákból álltak. 

A lakótömbök nagyjából azonosak voltak, melyekbe tökéletesen beleilleszkedtek az egy vagy több lakótömbnek megfelelő helyet elfoglaló középületek és terek. A szakértők ezt a városrendszert az i.e. V. sz. első felében élt földrajztudós és városépítő, Hippodamosz nevéről, hippodamoszi városrendszernek nevezik. 

A szabályos úthálózatú település valójában már egy századdal előttről is ismert, például, a szicíliai Szelinusz és néhány keleti ión kolóniák között. Hippodamosz csak továbbfejlesztette saját kora, a klasszikus kor szellemében, elvileg tisztázta a korábbi módszereket.

Hippodamosz legnagyobb hatású műve, mely a rendszert széles körben elterjesztette a perzsa rombolás után újjáépített Milétosz. S tán van is abban valami, hogy a környezet hatással van az emberre. A ión természetfilozófia, a rendszerező görög gondolkodás legnagyobbjai, mint Thálész, Anaximandrosz, Anaximenész Milétoszhoz fiai voltak.

Ám a Belvedere kilátóterasz magasáról szemlélve Athént, ma már alig látható valami az egykori város alaprajzából.

Annál  kellemesebben hatott rám, mikor néhány nap múlva repülőből láthattam meg Athén egyik kis villanegyedét, melyben – bár csak pillanatokra tűnt elém – azonnal felismertem a hippodamoszi városrendszert.

Tágas, szögletes telkek, melyeken a rendezett parkok fái közül előtűnt az egyforma méretű villák, úszómedencék, teniszpályák rendezett „sakktáblája”. Tökéletes harmóniája emberi léptékű arányaiban rejlett. Kellemes látvány volt. Szép, tiszta, rendezett – autentikus görög település, a hippodamoszi városrendszer modern változata, mely határain túlra helyezte a középületeket.

De egyelőre még visszakanyarodom az Akropoliszra.