A Hekatompedon

Az egykori palotától délre épült i.e. 570 körül az első nagy szentély, a Hekatompedon, vagyis „száz láb hosszú”, poroszból készült kultuszhely. Később, i.e. 525 körül, a palota helyén építették fel a második templomot, a várost védő istennő, Athéna tiszteletére.

Valamikor a századforduló után a Hekatompedont lebontották s helyén megkezdték egy 6×16 oszlopos, alaprajzában a korinthoszi Apollón templomhoz hasonló dór peripterosz, az első Parthenón építését. Mindebből alig maradt valami, mert i.e. 480-ban, mikor Xerxész csapatai elfoglalták Athént, az Akropolisz archaikus együttese teljesen megsemmisült. Az athéniak jó ideig nem is akarták újjáépíteni, hogy a romok emlékeztessenek az állandó veszélyre, de amikor i.e. 449-ben Szúzában megkötötték a végérvényes békét, már nem volt szükség többé ilyen emlékeztetőre. Tudva, hogy a szövetséget s azon belül a vezető szerepet ez után a kultúra terén igazolhatja leginkább, Athén még a békekötés évében nagy szabású építkezési tervekbe kezdett.
Elsőként a Parthenónt építették fel, i.e. 447 és 438 között. Az építkezés vezető mestere Iktinosz, a klasszikus kor egyik legnagyobb építésze volt. Segítő társa pedig a másik kiváló építész, Kallikratész, valamint a kor leismertebb szobrásza, Pheidiasz és a filozófus Anaxagórász. A szakértők szerint négyük munkássága nem különválasztható, a Parthenon közös alkotásuk.

Az építész szakszerű szerkesztő tudása, a művész plasztikai tömörsége és a filozófus minden eshetőséget és várható eredményt mérlegelő, pontosan számító és tervező, olykor mégis habozó, bizonytalankodó szelleme kölcsönösen áthatotta őket, mely e megbonthatatlan remekműben jutott kifejezésre. Ez utóbbi, a filozófusra valló spekuláció és az első, az építész hihetetlen pontosságú technikai megoldásai, az épület szigorú törvényszerűséggel torzuló, mégis hajszálpontosan illeszkedő részletei meghaladják a tudásomat, hisz ezeket a  szinte már a józan ész határát súroló, végtelenül precíz „szabálytalananításokat” még a szakértők szerint is csak görög gondolkodásmóddal lehet megérteni, én inkább csak gyönyörködtem benne.