A Héphaiszteion és a díszkert

Az Agora északnyugati részén, egy kis dombon áll Hephaisztos, a tűz és a kovácsmesterség istene tiszteletére emelt templom. Ez az egyik legépebben fennmaradt görög templom. z épület metopéin látható ábrázolások alapján, századokon át Thészeionnak nevezték. Vagyis, ezt tartották Thézeusz héróonjának, melyet Kimón emeltetett i.e. 475-474-ben, a mitikus király Szküroszon megtalált csontjai számára. Az archeológusok viszont már tisztázták, hogy az elnevezés téves. Pauszaniász is leírta, hogy a templomot, a Héphaiszteiont, Héphaisztosz és Athéna tiszteletére emelték. Ezt az is alátámasztja, hogy a kovácsisten és a kézművesek istennője közös kultuszhelye szomszédságában öntőműhelyek és fémműves üzleteket tártak fel. Ezzel együtt a korunkban mellette levő autóbusz-állomás neve: Thisszion. Ám az igazi Thésszeion valószínűleg az Akropolisz északi lejtőjén lehet.

A Héphaiszteion építését i.e. 450 körül kezdték. Tervezője a kor jeles építésze, az un. Thésszeion-építész, akinek – az összehasonlító vizsgálatok alapján – az Arész-templom, a szunioni Poszeidón-templom és a rhamnuszi Nemeszisz-templom  terveit is tulajdonítják. Az építkezések azonban hamarosan megszakadtak, a kutatók szerint bizonyára az akropoliszi építkezések, az un. Akropolisz-program elsősége miatt, s csak az i.e. 420-as években folytatódtak s fejeződtek be. Aztán, mint a legtöbb épen maradt ókori templom, a Héphaiszteion és mindenféle átalakuláson ment át: a VII. században keresztény kultuszépület volt, kb.1300 óta Szt.

György temploma, azaz Ajiosz Jeorgiosz, a török időkben csak egyszer egy évben tartottak benne istentiszteletet – innen a gúnyneve: akamatisz, vagyis renyhe, lusta. A XVII-XIX sz. között protestáns temetőnek is használták, az 1800-ban elhunyt G. Watson latin sírfelirata Byron műve. 34 évvel később Otto király tiszteletére tartottak benne Te Deumot, majd száz évre rá ugyancsak itt került sor a centenáriumi hálaadásra, végül 1936-1939 között régészeti kutatások tárgya lett, s ha jól tudom, helyreállítása óta folyamatosan restaurálják.

Annyi biztos, hogy a Héphaiszteion a kánonikusnak nevezhető dór templomok egyik legszebb példája. A Héphaiszteiont i.e. a III. és I. sz. között díszkert vette körül, ahol földbe süllyesztett cserépedényekben mirtuszok, gránátalmafák és friss gyógynövények pompáztak. Öntözésükre a Pnüxről vezették le a vizet.  A maradványok alapján a díszkertet rekonstruálták.