Egyoldalúság

A következő teremben egy idősebb pár is csatlakozott hozzánk. A kirándulások folyamán már többször észrevettem csoportunkban a két kellemes modorú, ápolt, jó megjelenésű és diszkrét eleganciájú értelmiségit. Az asszony ekkor is szerényen, halkan eredt beszédbe:– Most, hogy hamarosan el kell válnunk Görögországtól, be kell vallanom: kellemes csalódás volt szánunkra ez az utazás. Mindketten kutatómérnökök vagyunk egy nemzetközi vegyi vállalatban. Eddig azt hittem, hogy jól tudunk angolul, de ezek a szövegek szinte érthetetlenek számunkra. Értelmiségi létünkre alig konyítunk az archeológiához, a művészettörténethez! Évek óta csak hajszoltuk magunkat, gürcöltünk, hisz folyton kellet a pénz! Házat kellett vennünk, a gyermekeket felnevelnünk, iskoláztatnunk, s már nem is tudom, mikor volt részünk utoljára szabadságban. De most, hogy mindkét gyermekünk felnőtt s karrierjük sikeresnek ígérkezik, elhatároztuk, hogy idén végre kipihenjük magunkat a szabadság idején.

– Az utazóiroda Tolo finom homokú strandját ajánlotta – szólt közbe a férj is – de ha már itt voltunk, minden alkalmat kihasználtunk, hogy legalább részben megismerjük Görögország nevezetességeit.

– És íme, csak most jöttünk rá, mennyire szakbarbárok vagyunk! – nézett rá a felesége meghitt egyetértéssel. – Nem mondom, az iskolában mintha tanultunk volna valamit Homéroszról és a görög mitológiáról, de azóta sem olvastam a görög klasszikusokat. Sajnos, a mai értelmiségi ismeretköre igen beszűkült. Nekünk is folyton csakis a szakirodalommal kell bajlódnunk, nehogy lemaradjunk…

– Hadd csatlakozzunk mi is! – közeledett egy másik házaspár, akik az autóbuszban a szomszédaik voltak. – Míg Tolóban laktunk, naphosszat lustálkodtunk, lubickoltunk a tengerben, nézzétek, milyen jól lebarnultunk! Itt, Athénban viszont más! Már annyit hallottam az Akropoliszról, hogy látni akartam. De sosem értettem, mi csodálni való lehet a rengeteg csupasz oszlopban, pláne, ha még csonka is? És most, hogy végre itt vagyok, be kell látom mennyire semmirekellő, műveletlen alak vagyok!

– Ne beszélj így – vigasztalta a vegyésznő – mindenki tudja, hogy az ország egyik legkiválóbb informatikusa vagy! Sőt, nemzetközileg elismert tudós. De miként mi is mondtuk, a mai értelmiségi szakbarbár! Mindenki csak a saját területét ismeri.

– Ez egy okkal több, hogy jövőre ismét visszatérjünk, de akkor már felkészültebben! Mert sajnos, a mai értelmiségi valóban szakbarbár – ölelte át a vállát a férje és intett, hogy menjünk tovább.

– Tudjátok, hogy a csoportunkból csak tizen jöttünk az Akropoliszra? Tizen, az egész emeletes autóbusz utasai közül! A többiek mind a Pláka felé mentek, valamelyik tavernába, megkóstolni a görög finomságokat s főleg a piacra és az üzletekbe, vásárolni – sóhajtott a tudós hölgy, mintha már megbánta volna a választását. – De siessünk mi is, hogy elérjünk a Görög Parlament elé, mert látni akarom a katonák ceremóniáját. Azt feltétlenül le kell fényképeznünk, hogy otthon eldicsekedhessünk, mi mindent bejártunk!

– Azért itt se hagyjuk ki a látnivalót! – mérsékelte ismét a vegyésznő. – Az autóbusz úgyis minket vesz fel utoljára, miután a város különböző pontjain, adott időben összeszedi a turistákat, hisz tudjátok, ma szabadon választott programunk volt.

– Akkor majd rávesszük a sofőrt, hogy útban hazafelé álljon meg valahol a Parlament közelében, mert az őrségváltás megtekintését senki sem hagyhatja ki!