A modern Athén óvárosában

Mikor kora reggel lementem a hallba, már semmi sem utalt a tegnap esti iszonyatos tömegre. Sosem tudom meg kik lehettek? Minden ragyogó tiszta volt, a fotelok kárpitja kifogástalan, a szobanövények frissek, az illat kellemesen semleges.

A recepción kedvesen fogadtak. Csak egyes turista arcátlansága volt változatlan! Megbeszélés szerint, vagy húszan indultunk volna kora reggel az Akropoliszra, mert ott dél felé állítólag olyan tűző a nap, hogy kibírhatatlan annak aki nem szokta meg. Már fél nyolckor ott volt mindenki, a sofőr is, de a busz sehol. A mi sofőrünk ugyanis engedelmesen elhúzott a bejárat elől a parkolóba, de az utánunk érkezett hazámfia úgy parkolt le az autóbusszal közvetlenül a bejárat előtt, hogy három busz útját is eltorlaszolta. A sofőr pedig az igazak álmát aludta még. Előreláthatóan időbe telt volna amíg megérkezik, de a recepciós, nyilván hasonló tapasztalatok birtokában, arra biztatott, hogy vágjunk neki gyalog, hisz az Akropoliszig alig 20 percnyi gyaloglás, az óváros pedig nagyon szép, különösen ilyen kora reggel, mikor még kicsi a forgalom.
Ha nincs az az arcátlan sofőr, aki elbarikádozta a többi busz útját, sosem látom meg Athén e sajátos utcáit. Enyhén emelkedő út várt ránk, de az ébredező, zegzugos kis sikátorok hangulata annyira megtetszett, hogy már örültünk is, hogy gyalog vágtunk az útnak.

Később tudtuk meg, hogy akik ragaszkodtak a buszhoz, jó órányival utánunk érkeztek csak meg az Akropolisz bejáratához.