A mozgóárusok

Hirtelen néhány mozgóárus tűnt fel, akik a tanulóknál is ügyesebben furakodnak előre és hangosan, mindenféle nyelven árulták a képeslapokat. Mert nem vagyok biztos benne, kik voltak, nem nevezem meg a sok kétes alakot, de az biztos, hogy nem görögök voltak.

Már csak azért sem, mert jobbára testes asszonyok s csak alig két-három férfiárus köztük. Minden esetre jó emberismerők, akik tudták, kik a potenciális kliensek. Néha úgy lehorgonyoztak egy-egy turista mellett, hogy csak akkor tágítottak áldozatuk mellől, ha az legalább néhány képeslapot vett.

Sőt, a leleményesebbek tíz képeslapot árultak egy borítékban, alkudozva, kit miként sikerült rábeszélniük valamilyen sajátos, minden nyelvből kölcsönzött szókinccsel. És mindez ott történt a közvetlen közelemben, anélkül, hogy kimenekülhettem volna az utat jelző védőkordonok közé szorult tömeg szorításából, mely ismételten arra kényszerített, hogy nyüzsgő hangyabolynak lássam az embertömeget. Végre, felértem! Mint elpukkant léggömbből szétáradó színes konfetti felhő, úgy áradt szét a tömeg is amint kiszabadult a feljáró kordonjai szorításából.