A Nimfák-dombja és az Obszervatórium

Megfigyelő helyemről könnyen kivehető volt a Pnüxtől északra eső, azzal majdnem azonos magasságú Nimfák-dombja, a tetején az Obszervatóriummal. Fákkal beültetett, kellemesen árnyékos helynek látszott. A Nimfák-dombja tetején álló Obszervatóriumot 1842-ben építettek. Lehet, hogy időközben megváltozott a rend, de amikor ott jártam az Obszervatórium csak havonta egyszer, az utolsó szombaton fogadott látogatókat.

A Nimfák-dombja ókori neve nem ismeretes, pedig fennmaradt egy i.e. IV. századi sziklafelirat, melynek értelmében az ókorban ezen a dombon állt a Zeusz-szentély és egy kisebb gyűléshely, az un. kis Pnüx.

Délebbre felismerhetők voltak a Hosszú Fal maradványai és egy hosszú mélyedés, melyet a szakértők az athéniak régi kivégzőhelyével, a Barathronnal azonosítanak. A domb keleti lejtőjén, a fák lombja közt inkább csak sejtettem mint láttam, a kis Ajia Maria-kápolnát, mellette a sokkupolás modern ortodox templomot.

A Nimfák dombja alatt húzódó modern út, a Leóforosz Aposztoli Pavlu, a Melitá-démosz központi részéhez tartozó ókori lakónegyed maradványaihoz vezet.

Az ott feltárt épületek az i.e. VI. századból származnak. Az archaikus korban épült girbegurba utcahálózat, az egyszerű, igénytelen lakóházak építészei szemmel láthatóan még nem is sejtették a későbbi klasszikus kor hippodamoszi városrendszerét.

Ott, azon házak közt tárták fel Dionüszosz legrégebbi  athéni kultuszhelyét. A Dionüszion en Limnaisz megnevezés a nyelvészek szerint a mocsarakban emelt Dionüszosz-szentélyt jelenti. 

A Lénaia ünnepen játszották az első komédiákat, az Areioszpagos, azaz Arész-dombja tövében. Később, i.sz. II. századában a római kori Bacchosz-hívek bazilikát építettek a templom helyén, a Ióbaccheiont, ahol az összejöveteleiket tartották.

És arra található a másik érdekesség is, Aszklépiosz athéni elődjének, a gyógyító Amünosz hérosznak a szentélye, az Amüneion, mellyel szemben nagy forrásépület maradványai kerültek elő.

Ezt Dörpfeld, az egész körzet feltárója, a Peiszisztratosz-féle Enneakrunosszal, vagyis a kilenctorkú forrással azonosított. Később kiderült, hogy megállapítása téves volt.

S ki tudja még hány tisztázásra szoruló lelet kerülhetne elő arra, az Areioszpagosz és az Akropolisz közti nyeregben, ahol a kutatók Athén archaikus kori, régebbi Agoráját sejtik, ha nem fedné be korunk elengedhetetlen „szentélye”, a modern parkoló.