A Pnüx-domb, a népgyűlés színhelye
A Múzsák-dombjához északnyugaton csatlakozik a Pnüx-domb. A görög nyelv ismerői szerint a pnüx szó olyan helyet jelent, ahol sok ember jön össze. Az ókorban a Pnüx-domb volt az athéni népgyűlés, az ekklészia színhelye. Athén történelme kapcsán már emlékeztem, hogy a terep kialakítására a Kleiszthenész-féle demokratikus alkotmány bevezetése után került sor, i.e. 507-ben.
Az Akropolisszal szembenéző félkör alakú sziklateraszt többször is átalakították. A leírásokból tudjuk, hogy eleinte a szónokok a térség aljáról beszéltek, s közben a hallgatóság a lejtőn ült.
I.e. 404-403-ban megfordították az ülésirányt, s a Pnüx legmagasabb pontján szónoki emelvényt alakítottak ki – béma – s a térséget félkör alakban feltöltötték. A fennmaradt dokumentunok szerint, atámfalakkal biztosított népgyűlés színhelyén 18-25 000 ember is elfért.
A szónoki emelvény mögötti sziklafalat lefaragták s mögé Zeusz-oltárt emeltek, ahol minden népgyűlés előtt áldozatot mutattak be. A domb gerincén városfal vezetett végig, melynek maradványai még láthatók.
Az i.e. IV. sz. utolsó negyedében emelt erődítményhez két oszlopcsarnok csatlakozott, bár a szakértők szerint, ezek az oszlopcsarnokok, melyek nyilván a népgyűlés részvevőit lettek volna hivatottak védelmezni rossz idő esetén, sosem készültek el véglegesen.
De a dicső hely, ahol évszázadokon át az államférfiak egész sora szólt a néphez, ahol egykor Themisztoklész, Ariszteidész, Periklész és Démoszthenész szónokolt, ekkor már utolsó időszakát élte.
I.e. 330 körül ugyanis, mikor a Dionüszosz-színházát kőbe építették, egyre gyakrabban ott tartották a tanácskozásokat.
Ottjártamkor számos reklámot láttam, mely az Akropoliszra vonatkozó történeteket megelevenítő, különböző nyelveken előadott hang és fényjátékokat, népi táncokat bemutató színházakat és más kulturális eseményeket hirdetett, amelyek tavasztól őszig a Pnüxről tekinthetők meg.
Pillanatra szerettem volna madár lenni, hogy máris átrepülhessek a Pnüxre, hisz a reklámfüzetek szerint, onnan nyílik a legjobb rálátás az Akropoliszra.
A rossznyelvek szerint sok turista épp azért keresi fel Philopapposz síremlékét, hogy onnan filmezze a Parthenont. De a profi filmesek is ezt a rálátási szöget tartják a legmegfelelőbbnek.
És a Pnüx dombról az Akropolisz déli lejtője is jól belátható: a Dionüszos színház, az Aszklepeion, az Odeon. Bár sietnem kellett, hogy a megbeszélt időben majd leérjek az autóbuszhoz, reméltem, hogy legalább addig mégis eljutok.
Mégis számba vettem elább a többi látnivalót.