Akropolisz, búcsú a szent helyektől

Nehezen váltam el az Akropolisz fenséges romjaitól. A Kimón által épített falak mentén sorra feltűntek ismét a déli lejtő szent helyei, a Dionüszosz színház, mellette Periklész Ódeionja, a másik oldalán pedig az Aszklépieion első és második szentélye.
A szent helyek felett húzódó falrészen álltak egykor I. Attalosz pergamoni király szoborcsoportjai, melyek közül az i.e. 230 körüli kelta galaták feletti győzelmet megörökítő a leghíresebb.

A szent helyek közelében, nyugatra, a Periklész korában épült Parthenon előtti templomok néhány építészeti maradványa, főleg az oszlopdobok láthatók.

Egy mély árokban még feltűnt az Ős-Parthenón, s ettől keletebbre egy másik mélyedésben az i.e. VI. századi templom maradványa. Ennek az alján vezet egy lépcső a pelazg kori erődfalhoz kapcsolódó bronzkori teraszra.

Nem is oly rég, ime,  ott jártam a szent helyek romjai között s kelet felé haladva, a Kimón-falhoz támaszkodó, i.e. V. századi épület maradványaira bukkantam, melyről a kutatók feltételezik, hogy Pheidiasz ideiglenes műhelye volt.

Talán ezért is hordták oda a renoválás során a szent helyek körzetében feltárt több szobormaradványt, még nem azonosított töredéket, melyekből – hála a computer-technika rohamos fejlődésének – tán nem is oly sokára gyönyörű emberábrázolások vagy istenalakok élednek.

De még az egyszerű épületelemek, díszítés-töredékek is Hellasz egykori művészeit dicsőítették. Még el sem mentem, máris visszavágyódtam a beszédes romok közé!