Athén, a turisztikai látványosság

– Igen, i.e. 399-ben. Athén mégis talpra állt. Csakhogy az egymással hadakozó görög poliszok nem vették észre a veszélyt, mely közben északon ütötte fel a fejét, a II. Philipposz alatt megerősödött makedón királyság térhódítását. Ekkor Athén, Démoszthenész, a nagy szónok szabadságeszméjétől áthatva, a görög szabadság védelmére kelt, de i.e. 338-ban, a chairóneiai csatában végleg elvesztette a harcot.

– S itt újból én szólok közbe – emelte fel mutatóujját a szomszédnőm, vérbeli pedagógusként – mert ki kell hangsúlyoznom, hogy bár az i.e. IV. században Athén hatalma meggyengült, még évszázadokon át kulturális központ maradt. A hellenizmus korában, mikor Nagy Sándor nevelője, Arisztotelész városaként tartották számon, nagy megbecsülésnek örvendett. A hódító halála után felújult harcokat már nem részletezem, hisz i.e. 146-tól Athén Makedónia része lett, majd Achaia római tartomány része, de mindvégig sok privilégiumot élvezett

– Ameddig engedelmeskedett! De mivel Athén támogatta Mithridatészt a Róma-ellenes háborúban, i.e. 86-ban Sulla bevette, a falait leromboltatta s a katonáinak szabad rablást engedélyezett. Ezzel Athén el is tűnt a politika színteréről s már csak a múltjából élt. Egyszerű turisztikai látványossággá lett a jómódú idegenek számára.