Athén: az Agora

Az Agora, az athéniek egykori fóruma, az Akropolisz északi mellvédje előtt terül el, szorosan beépülve a „régi” városba. Pontosabban a „régi” Athén  épült fölé, épp ezért csak ennyit áshattak ki az archeológusok.

Valahol olvastam, hogy már 1859 óta tudták, hogy ez volt az ókori Athén politikai és kereskedelmi életének a központja. Itt álltak a középületek, az államhivatalok, de az üzletek, a raktárak s a mai értelemben vett piac is. Egykor Athén valamennyi fő útvonala átszelte ezt a jókora területet.

A feltárást azonban nagyon megnehezítette a körülmény, hogy a terület sűrűn lakott városrész volt s így csak kisebb szondázásokat végezhettek. Végül törvényt fogadtak el, hogy a pireuszi vasút, az Akropolisz és az Areioszpagosz közti területet régészeti zónává nyilvánítják.

Ahhoz, hogya feltárást megkezdhessék, mintegy 350 házat kellett lebontani. Vagy 300 000 tonna törmeléket szállítottak el ahhoz, hogy az ásatások, 1931-1940 között, végre meginduljanak, majd 1970-től folytatódtak. A további adatokat legfeljebb kimásolhatnám a szakkönyvekből.

Számomra akkor csak az volt érdekes, hogy időm nem engedte meg az alaposabb vizsgálódást. Pedig az Akropoliszról a Szt. Apostolok temploma  közelében levő kapun át beérhettem volna az Agorára – van másik két út is, ahol a városból érkezők bejuthatnak.

Időszűke miatt, sajnos, csak messziről gyönyörködhettem a páratlan látványban. Arról viszont meggyőződhettem, hogy a mintaszerű kutatás eredményeként napvilágra jutott emlékek képezik Athén legmonumentálisabb romkertjét, mely magába foglalja az Agorát, a Kolonosz Agoraioszt, vagyis Agora-dombot, valamint a főteret három felől övező épületmaradványokat.

A hivatali épületek az Agora nyugati szegélyén álltak. A délnyugati sarok közelében, két csatorna találkozásánál bukkantak arra az i.e. 500 körüli időkből származó határkőre, a horoszra, melyen ez olvasható: „az Agora határköve vagyok”. Közelében műhelyek és üzletek szegélyezték a teret.

Az egyik itt talált váza felirata szerint, az itt állt ház az i.e. V. sz. harmadik negyedében annak a Szimón nevű cipésznek a háza volt, akit Szókratész gyakran felkeresett és Periklész is nagyra tartott szellemi képességeiért.

Később, amikor Alkibiadész, a peloponniszoszi háború hírhedt politikusa vonakodott belépni az egyszerű emberhez, Szókratész megfedte magatartásáért. Az athéniak mind ilyenek- mondta -, ha ezt lenézi, valamennyit lenézi.