Athén óvárosa turista szemmel

Igaz turistához illőn, térképpel felszerelve, lelkesen vágtunk a szűk utcák labirintusába. Otthonos látvány fogadott. A frissem mosott járda még csillogott a víztől, a tegnapról maradt összehajtogatott üres dobozok halmaza és a kukákba gyűjtött szemét még elszállításra várt, de az üzletek már ébredeztek.

 Egyes kirakatokban még éjjeli villanyvilágítás csillogott, de másutt már a napellenző ponyvákat nyitogatták a mindenféle áruval megrakott kirakatok fölé. Néhol itt is az utcára „folyt” a sok turista csalogató áru, a legbanálisabb apróságoktól az olcsó strand- vagy bőrtáskákig, hatalmas bőröndökig. Aztán egy-egy fényes luxusárú butik s a még fényesebb ékszerészüzlet. De akadt olyan helyiség is, melyet ilyenkor, a turista szezon végén már bezártak, jobbára szuvenír-boltok, ahol szanaszét heverő áru, poros vitrinek, polcokon felejtett dísztárgyak, színes kendők, virágos kalapok, régi újságok, folyóiratok, megannyi szétszórt hiábavalóság, mely így, magára hagyottan sokkal inkább kifejezésre jutatta valódi értékét vagy épp értéktelenségét.

Egyes görög vázát vagy különleges kagylót szívesen magammal vittem volna, annyira szép volt. De ha itt hagyta, a tulajdonos legfeljebb jelentéktelen hiányként számolta el a gyümölcsöző nyár költségvetésében, s most minden így marad míg jövőre tán egy új vállalkozó újabb ötlettel jelentkezik, hogy tán még több sikerrel csábítgassa az erre haladó turistákat.