Szolón alkotmánya

Tudjuk, hogy ekkor már Athén nem szorítkozott csupán a fellegvárra, hiszen a környékről is ide települtek az előkelő családok, főleg a Pnüx-dombra és a szomszédos Melité-kerületbe. Ám ez az összetelepülés nem szolgált a királyság javára: az utolsó uralkodót 683-ban űzték el a trónjáról, s az Akropolisz elvesztette jelentőségét mint királyi székhely.

Az arisztokratikus kormányzat fő szerve, a szolgálati évüket letöltött főtisztviselők, az arkhónokból álló tanács volt. Tanácskozóhelyük az Akropolisz és a Melité közti kopár Arész-domb volt… Nevezetes esemény volt Athén történetében az i.e. VII. században uralkodott Theagenész megarai türannosz veje, Külón sikertelen államcsíny kísérlete, mikor a lázadók az Akropoliszon kerestek menedéket.

Külón Megarába menekült, híveit pedig az Alkmaiónida család tagjai a szentélyben lemészárolták, megsértve a hely szentségét. Ez a „külóni vérbűn” néven ismert cselekedet az egész család történetét végigkíséri, ellenfeleik egészen a késő leszármazottaik, így Kleisztenész vagy Periklész ellen is felhasználták. Következésképp, i.e. 621-ben Drakón törvényhozása bevezette az írott törvényeket.

Ezek szigora máig közmondásos… A köznép és a tengeri kereskedelemből meggazdagodott polgárok viszont nem jó szemmel nézték az arisztokratikus vezetést. A városon belüli osztályharc, i.e. 594-től, Szolón reformjai révén nyitott utat a demokrácia felé.

Szolón alkotmányának lényege, hogy a lakosságot a vagyona szerint osztályozta, a szegényebbeknek is juttatott némi szerepet a politikai életben, ugyanakkor más intézkedéseket is hozott, hogy a legszegényebbek se nyomorodjanak el, például véget vetett a parasztok eladósodásának és tiltotta az adósrabszolgaságot. Ettől kezdve tehát csak külső forrásokból biztosíthatták a rabszolga-utánpótlást, megvetve a görög rabszolgatartó társadalom virágkorát… A következő fontosabb esemény, hogy Peiszisztratosz, az arisztokrata származású politikus, a földnélküli parasztok, a hegvidéki pásztorok és a városi szegénység vezére, 560-ban végképp megtörte az arisztokrácia erejét. Eleinte váltakozó szerencsével, hiszen az arisztokraták kétszer is elűzték, de visszatértével elrendelte azok száműzetését és a vagyonuktól való megfosztásukat. A birtokviszonyok aránytalanságának a csökkentésével támogatta a kisbirtokosokat, ösztönözte a fekete-tengeri és az egyiptomi kereskedelmet, a gabona- és rabszolgabehozatalt. Gyarmatosításai, Hellészpontosz és a thrák Cherszonészosz révén erősítette az athéni birodalmat, a város pedig olyan mérvű építkezésnek indult, mely megalapozta a város későbbi nagyságát: Athén jelentős gazdasági és kulturális központtá vált.