Athéna Parthenosz chrüszelefantin szobra

Az Akropolisz épület együttese kétségtelen, hogy a görög építészet fejlődésének a csúcsát jelenti. Csak a Parthenon leírásával könyvtárnyi szakkönyv foglalkozik, ennek ellenére csakis a fantáziánkra számíthatunk, ha el akarjuk képzelni, milyen is volt például a Hekatompedon, mely Athéna Parthenosz chrüszelefantin szobrának nyújtott építészeti keretet.

A „száz láb hosszú” templomot két, emeletes dór oszlopsor három hajóra osztotta, s ezt nyugaton, a szentély zárófala előtt 5, ugyancsak emeletes dór oszlopból álló kolonád zárta le. Középen állott Pheidiasz arany-elefántcsont Athéna Pathenosz, vagyis a szűz Athéna kultusz-szobra, melyen, az Olümpiai Zeusz-szoborhoz hasonlóan, az alak ruhával fedett része aranylemezekből, a fedetlen pedig elefántcsontból készült.

A 12 m magas szobor állva ábrázolta az istennőt, jobbjában Niké szobrát, baljában a fegyvereit tartva. Pajzsa külső oldalát a görögök és amazonok harcát ábrázoló dombormű, belsejét az istenek és gigászok harcát megörökítő festett kép díszítette. Saruja szegélyét pedig a kentaurok és a lapithák küzdelme. A szobortalapzat Pandóra mítoszát idézte. Minderről antik leírásokból és a kicsinyített szobormásolatok alapján kaphatunk képet, de Pheidiasz eredeti alkotása Konstantinápolyban semmisült meg.

Érdekes adalékként jegyeztem meg, hogy Athéna Parthenosz chrüszelefantin szobra, az

elefántcsont megőrzése érdekében, a templom belsejében mesterségesen biztosították a párát: a szobor előtti kis medencében álló vizet a meleg állandóan párologtatta. Az értékes szobor épségéért egy papi család felelt. Ma mindebből már csak a szélesen kivájt medence maradt meg.