Athéni Nemzeti Régészeti Múzeum

Természetes, hogy az Athéni Nemzeti Régészeti Múzeum, mely a Görögország különböző helyein feltárt mesterműveket őrzi s még napjainkban is folyamatosan gazdagodik, nem ismerhető meg egyetlen nap alatt. De még bejárni is aligha lehet, legfeljebb a múzeumokban már eddig is tapasztalt gyors iramban, hogy végül az ember már semmire sem emlékszik.

Ezért inkább a szelektív módszert alkalmaztam, s miután átlapoztam a Nemzeti Múzeum katalógusát, csak bizonyos termeket kerestem fel, pontosabban bizonyos, a könyvekből, dokumentumfilmekből általam már addig is tudott műtárgyakat.

Érdekesnek találtam, hogy még a múzeum neve is hosszadalmasnak bizonyult és a hivatalosan Athéni Nemzeti Régészeti Múzeum elnevezés egyszerűen csak Nemzeti Múzeumként él a köztudatban.

Könnyebb eligazodásomat az is segítette, hogy még otthon felvázoltam egy kronológiai összefoglalót, mely a több ezer éves görög történelem fontosabb eseményeit tűnteti fel.

Mint jeleztem, az Athéni Nemzeti Régészeti Múzeum a Görögország különböző helyein feltárt mesterműveket őrzi. Eleinte ide hozták az összes görög földön feltárt művészeti alkotást s a páratlanul gazdag gyűjtemény még napjainkban is gazdagodik.

Csakhogy az utóbbi évtizedekben a helyi múzeumok is igényt tartanak a saját feltárási körzetük leleteire, így azok rendelkeznek az elsőségi joggal. Ennek ellenére a Nemzeti Múzeum teljes képet ad Hellasz ókori művészetéről. Kivételt csupán a Kréta szigetén feltárt bronzkori anyag képez, amely a hely fővárosa, Iraklion múzeumában maradt, de szerencsémre később alkalmam volt azt is megtekinteni.

A Nemzeti Múzeum így is számos olyan egységgel rendelkezik, mely világviszonylatban egyedülálló. Például, a Mükénében feltárt kincsek, melyeket a fellegvár romjai mellett csak elképzeltem, de itt, a Nemzeti Múzeumban alkalmam volt teljes valóságában megcsodálni. Vagy az akropoliszi leletekkel kiegészített archaikus szobrok és a klasszikus kori síremlékek együttese.

De, hogy e szavak értelmet nyerjenek, ide is átmásolom a már említett kronológiai összefoglalót, mely tulajdonképpen az egész leírásom gerincét képezi. Az érdekes az volt számomra, hogy utazásom során hol egyik, hol másik történelmi esemény anyagi bizonysága tűnt elém, mint megannyi örömteli felfedezés, hogy lám, ezt is, azt is „ismerem”.

Ám ha mindezt nem tudtam volna legalább ily vázlatosan, talán az egész ókori görög világ építészeti maradványai, művészeti alkotásai s akár Homérosz világa is csak zavaros sejtés maradt volna számomra.
Megjegyzem, hogy szubjektív élményeim ellenére, az összefoglalóm adatai megbízhatók, hisz jómagam is hiteles adatok alapján vázoltam fel az eredetileg könyvnek szánt jegyzeteimhez.

Miután befejezem a „Görögországi jegyzettöredékek” c. itt sorakozó visszaemlékezéseim, akár közölhetem a terjedelmes, több nyelven írt könyvészet listáját is.