Az Akropolisz déli terasza: a forrás és az Eumenész-sztoa

Az Akropolisz déli szikláiból fakadó forrást ősi időktől tisztelték. 

A mitikus hagyomány szerint Halirrhothiosz ezen a helyen csábította el Alkippét, Arész leányát. Erre Arész meggyilkolta Poszeidón fiát. Az ügy tárgyalásra került, mely az Areioszpagoszon zajlott le.

A bizánci időkben  kápolnává alakították a forrást és azóta is él a víz gyógyító erejébe vetett hit, mely szerint a szent forrásvíz meggyógyítja a szembetegséget.

A „fiatalabb” Aszklépiosz-szentély déli részét a római korban kiegészítették egy északra nyíló csarnokkal. Majd az V. században az egész területet keresztény bazilikává alakították át, felhasználva az ókori építészeti elemeket is, s az új oltár szinte Aszklépiosz oltárának a helyére került.

Pauszaniász részletesen leírja az Aszklépieontól nyugatra eső felső teraszon álló számos szentélyt. Ott olvashatunk Themisz templomáról, Hippolütosz sírjáról, Gé Kirotrophosz és Démétér Chloé szentélyéről, Aphrodité Pandémosz szentélyéről és még sok más szentélyről.

A török idők idején történt erődítési munkálatok során azonban mind odavesztek
Napjainkban szerény ösvény vezet arra a Propülaiához, s aki ott jár, szép kilátást nyer a római Ódeionra.

Az Akropolisz alsó teraszán, a Dionüszosz-színháztól a római Ódeionig húzódnak az Eumenész-sztoa maradványai.

Az épületet II. Eumenész, Pergamon uralkodója (i.e. 197-159) épittette, hogy az időjárás viszontagságaitól megóvja a színházlátogatókat s egyben sétahelyként is szolgáljon az athéniaknak.

Méretei beszédesek: a 163 m hosszú, 17 m széles csarnokot kívülről 64 dór oszlop tartotta. Belül szintén oszlopsor tagolta. Mindebből mára már csak a hüméttoszi márványból faragott alapépítmény és a hátsó teraszfalhoz tapadó árkádos fal maradt fenn. 

A római időkben a sztoát összekapcsolták a római Ódeionnal, majd a III. században az un. Valeriánus-fal építéséhez használták fel a köveit. A maradványokat pedig majd 1687-ben, az alsó védőövezetbe kapcsolták a törökök.