Az Aszklépieion

A Dionüszosz-színház mellett állt egykor Aszklépiosz, a gyógyítás istene tiszteletére, i.e. V. században emelt Aszklépieion. Bár annak idején két athéni Aszklépiosz-szentély is létezett, szabad ég alatti oltárral és csarnokokkal, ma már alig látszik nyomuk.
Epidaurosz kapcsán már részleteztem Aszklépiosz kultuszát. A peloponésszoszi háború első éveiben dúló pestisjárvány pusztításai után hozták Athénba az új istenség kultuszát. Ezek szerint az Aszklepieion a híres peloponisszoszi kultuszhely alapítványa.

Felavatása a Nikiasz-féle béke időszakára, az i.e. 420 körüli évekre tehető. A költségeket egy gazdag athéni polgár, az archarnai Télemachosz fedezte.

A régebbi, az i.e. V. században épült szentély a terasz nyugatabbi részén állt, majd a IV. századra kiterjeszkedett egész a színház támfaláig, s a szent kerületben újabb templom, oltár és gyógyítócsarnok épült.

A gyógyításnak meghatározott szertartási rendje volt, mely nagyban hasonlított Epidaurosz rendjéhez. A páciens, miután megmosakodott a szent forrás vizében, visszavonult a sztoába és várta, hogy álmában megjelenjen az isten vagy annak szent állata, a kígyó.

Vagyis az inkubáció módszere itt is az önszuggesztió és a képzelődés keveredésére alapult, ebben rejlett a gyógyító hatás. „Csodás” gyógyulási történetek itt, az Aszklépiosz szentélyben is nagy számban előfordultak, egyesek tán épp tudatos fabulációk voltak, amit ma reklámnak neveznénk, de az Aszklépieionban komoly gyógykezelés is folyt, melynek során alkalmazták a görög orvostudomány fejlett módszereit.

A felépült betegek pedig feliratos táblákkal hálálkodtak Aszklépiosznak és leányának, Hügieiának, melyeket a szentélyben helyeztek el.

Gyakran a meggyógyult testrész kicsinyített mását ajánlották fel és aggatták a szentély falaira, az oszlopokra.

Érdekes, hogy miként az ókori szentélyek átalakultak a későbbi korok templomaivá ez a szokás is átöröklődött s némely keresztény csodahely vagy gyógyfürdőhelyen emelt kápolnában még ma is élő szokás, hogy a felépült betegek ilyesmivel hálálkodjanak Istennek, a csodatevő Szűz-Anyának, avagy Szent Antalnak s más közbenjáró szentnek.