Az Erekhtheion építészeti sajátosságai

A kontraposzt az Akropolisz egész kompozíciójában fellelhető. A Propülaiának szimmetrikusan felel meg a Parthenón. De ahhoz, hogy az egymásra utaló kapcsolatok rendszere bezáruljon, szükség volt még egy kompozíciós elemre. És ez az Erekhtheion. A két dór épülettel szemben, íme, a ión stílű templom díszes finomsága. S a mesterien megalkotott kompozíciót csak gazdagítja, hogy az Erekhtheion önmagában is ellenpontos.

A legegyszerűbb turisztikai ismertetőkben is láthatjuk, hogy az Erekhtheion alaprajza merőben eltér az általános templomtípustól. A csupán az épület szépségét számba vevő turista könnyen magyarázhatná aszimmetriáját a sziklafelszín egyenetlenségével, vagy azzal, hogy több istenségnek kellett benne szentélyt teremteni, de némi odafigyeléssel hamar felfedezhető benne a szándékosság.

Nem véletlen, hogy az Erekhtheion keleti fele nagyobb méretekkel, szinte megismétli a Niké templomot: a keresztirányú szentélytér előtt hat ión oszlop sorakozik. Az sem, hogy a mélyebb szinten fekvő nyugati félben három belső tér van: a viszonylag keskeny előcsarnok és széltében egymás mellett két azonos nagyságú cella, ami arra utal, hogy az egyetlen épületen belül több hagyományos kultusznak kellett helyet biztosítani. 

E tényt az is megerősíti, hogy az Erekhtheion tőszomszédságában álló Régi Athéné-templom ugyanilyen tagolású volt. A stíluskeveredés más jele, hogy az ión templomban egy korábbi dór peripterosz alaprajzi rendszere él tovább. A nyugati előtérhez szimmetrikusan két portikusz csatlakozik: délről, a Parthenónnal szemben a kecses kis kariatida-csarnok – melynek épp közelében álltam és nem szűntem csodálni -, s ezzel átellenben a legszebb arányú attikai ión oszlopokkal képzett északi csarnok.

S ahogy eltávolodtam, hogy beláthassam az egész kompozíciót, a rongálódások ellenére is tökéletes volt a részek harmóniája: az épület zárt tömegéhez képest a csarnok nyitottsága, a tömör homlokzaton az áttört portikusz, a dór oszlopok férfias szigorával szemben a kariatidák nőies bája, megannyi egymást többszörösen átfedő kontraposztos kapcsolat, mely alapján a Propülaia és a Parthenón hatóereje is meghatványozódott.

A szakkönyvek nem mulasztják el megjegyezni, hogy az Akropolisz együttesével a görög építészet a fejlődése csúcsára ért, s én lám, konkrétan is meggyőződhettem erről. Ahogy sorra szemügyre vettem az egyes épületet, az utakat, a tereket, szinte úgy éreztem, nyitott könyvet lapozgatok, mely megmagyarázza az egész görög építészet lényegét.

Az Akropolisz egészéből világosan kitűnt a  térszervezés elvi alapja, a formaigény, mindaz amit az építészeti gondolkodásmódról tudnunk kell.