Búcsú az Akropolisztól.

A város fölé emelkedő Parthenon előtti térről könnyen felismerhetők Athén nevezetességei.
Mintegy fél kilométernyire észak-nyugatra terül el az Agora, a régi Athén központja. Messze északon a Parnesz-hegy csúcsai. Észak-keletre a Lükabéttosz, az Athén közepén magasodó magányos domb, ahonnan az egész város belátható és melyről azt tartja a hagyomány, hogy szikláját Athéna a fellegvár bástyájának szánta, de amikor megtudta, hogy Aglaurosz, bűnüs kíváncsiságában belenézett az Erichthonioszt rejtő kosárba, a városvédő istennő dühében elhajította a sziklát. Távolabb a Pentheli, a márványhegy.

Ettől messzebb, de hozzám közelebb, a Stadion, háttérben az attikai síkságot délkelet felől lezáró Hüméttosz-hegy, mely a mézről és a márványról híres. No meg a napnyugtáról, melyet még Ovidius is megénekelt. Ma már alig nőnek fák a hegyen, de az ókorban híres fűszernövényei állítólag még sokfelé megtalálhatók a lejtőin.

Ahogy megfordultam, beláthattam a Múzsák-dombját a Philopapposz-emlékmű maradványaival, a Pnüx-dombot, az egykori athéni népgyűlés helyszínét, s az Agorát megkoronázó dombhoz, a Kolonosz Agoraioszhoz vezető utat, ahol a Héphaiszteion található.

És arra a Nimfák-dombja, majd egész közelben az Akropolisz természetes, nyugati feljárójától elérhető Arész-domb, az Areiopagosz. Távolabb a tenger, a Száróni-öböl.

Megannyi hely, melyek neve mítoszokat, történelmet idéz!
Athént megismerni egy élet sem lenne elég, hát még a vízumom 30 napra szóló szűkös időszaka, melyet órányi pontossággal igyekeztem beosztani. Az Athénra szánt két napon így szinte „kitágult”, mikor legalább futólag sikerült meglátnom bizonyos helyeket.

Akkor, sajátos búcsúzásként, minden nevezetességről felidéztem magamban a keveset, amit tudtam, mintha csakis ilyenfajta beazonosítás révén rögzíthettem volna memóriámba pontosan a látottakat.

S közben szerettem volna hinni, hogy ha nagyon odafigyelnék, talán a romok szögletén megpillanthatnám a halandók közt járó görög isteneket, felidézhetném az ókori bölcsek szellemét, hogy jobban megértsem az egykor itt járt emberek gondolatvilágát