Dionüszosz Eleutheriosz szentélye

Nem hagyhattuk el úgy az Akropoliszt, hogy számba ne vennénk a déli lejtő szent helyeit, legalább az Akropoliszt övező körsétány, a peripatosz közeli szakaszáról.

Legszembletűnőbb a Dionüszosz Eleutheriosz temenosz, a „megoldó boristen” szent kerületéhez tartozó Dionüszosz színház.
Peiszisztratosz idején, az i.e. VI. században, politikai meggondolásból került át Athénba Dionüszosz kultusza. A kultusz eredete még ma sem tisztázott, de Athénban maga a türannosz alapította meg az istenség fő ünnepét, a Nagy Dionüsziát, mely hamarosan háttérbe szorította az addig itt szokásos Lénaia ünnepét.

Dionüszosz tiszteletére eleinte kórus- és táncelőadásokat rendeztek. Később ezekből alakultak ki a drámai játékok, melyek a Nagy Dionüszia állandó részévé váltak. Az i.e. V. században az athéni Dionüszosz Eleutheriosz szentélyében került sor Aiszchülosz, Szophoklész és Euripidész tragédiái, Arisztophanész komédiái előadására. 

A nagyszerű szerzők alkotásai épp olyan csúcsteljesítménnyé tették a drámaművészetet, mint amilyenek az Akropolisz Periklész idején épült templomok, szobordíszek is.

A szentélyekből mára már csak az alapok maradtak fenn, mint például az i.e. IV. századból származó kis templomból, de hála Pauszaniász leírásainak, elképzelhetjük, hogy milyen lehetett a szentély egykor itt álló kultuszszobra, Alkamenész chrüszelefantin Doinüszosz szobra.

A Dionüszosz-színház közelében álló kőalapzatot a Peiszisztratosz-kori templom maradványaival azonosították az archeológusok. Ez az előbbinél valamivel kisebb templom lehetett, mely az ősi, fából készült kultuszszobor őrzésére szolgált. Ezt a szobrot, a xoanont hordozták körbe az ünnepi körmeneteken.