Hadriánusz és Herodes Attikus, az építkezés pártolói

– Divatos iskoláit viszont vonzonak találták a római előkelőségek gyermekeik számára. Athén egykori nagysága serkentő hatással volt jó néhány tehetős kiválóságra. A római császárok és a magánszemélyek egyaránt sok új szép épülettel gazdagították a várost.

Hadriánusz császár például Athénban alapított egyetemet. Meg is bélyegezték a graeculus, vagyis görögöcske gúnynévvel, a görögök iránti rajongása miatt. De ettől eltekintve, egész városnegyedet építtetett a régi Athénhoz, az „újvárost”. A legnevesebb magánadakozó pedig Herodes Attikus volt, akinek a bőkezűségéről máig fennmaradt építmények vallanak.

– A Római Birodalom válsága idején viszont Athén sorsa is rosszabbodott.  267-ben a germán herulok törtek be a városba s nagyon megrongálták. Ez arra késztette a lakosságot, hogy egy szűkebb fal mögé húzódjon. A váltakozó sikerek és kudarcok után pedig, 396-ban, Alarich király gótjai jelentek meg.

– Itt szép közjátékot szeretnék említeni! Mikor Alarik, ez a barbár pusztító felért az egykor a filozófia és retorika oktatásáról híres egyetemi városba, Athéna Parthenosz akropoliszi arany-elefántcsont szobra állította meg. A látvány annyira lenyűgözte, hogy elvonulásra késztette, igaz?

– Te mindig csak a legendákat jegyzed meg. Tény, hogy a Bizánci Birodalom idején, Athén minden tekintetben visszaesett. Ám a klasszikus múlt emlékeiben Róma és a kereszténység tette a legtöbb kárt. Mikor II. Theodosius elrendelte a pogány vallás betiltását, Athén is áldozatául esett. Az V. században megszokottá vált, hogy a korábbi építményeket keresztény templomokká alakítsák. S belőlük a legnagyszerűbb alkotások a birodalom új fővárosába, Konstantinápolyba, a mai Isztambulba kerültek. Az i.sz. 527-565 között hatalmon lévő Justinianus császár uralkodásával tulajdonképpen végleg lezárult az ókor.