Pheidiasz athéni munkássága

– És hadd szúrjam közbe – sietett a lelkes mesélő segítségére a nővére, mintha megérezte volna, hogy az szusszanásnyi szünetre szorul kiselőadása folytatásához – hogy e virágkor szellemi képéhez feltétlenül hozzátartozik, hogy épp e gazdasági fejlődésnek köszönhetjük az Akropoliszon és egyebütt kialakult szellemi virágkort is, a klasszikus művészet csúcsait jelentő olyan remekműveket, mint Aiszkhülosz, Szophoklész, Euripidész drámái és az attikai ókomédia legnevesebbje, a vígjátékíró Arisztophanész művei, aki Periklészt sem kímélte maró gúnyjától.

És ekkor születtek meg a filozófia olyan kiválóságainak a munkái, mint Anaxagorasz, aki Periklésznek volt a tanítója és a másik jeles bölcsész, Protagórasz, aki Periklész fiait nevelte, különösen Xanthipposzt, akire igen nagy hatással volt. S itt tanított a legismertebb görög filozófus, Szókratész, akinek Platón is a tanítványa volt. Ugyancsak Periklész társaságához tartoztak az eleai bölcseleti iskola fő szellemei: a geometriával és orvostudománnyal foglalkozó Hippokratész, a perzsa háborúk történetét ismertető Hérodotosz, a filozófus Xenophanész és tanítványa Parmenidész, valamint Zénón…

S nem hagyhatjuk ki a Periklész  korában jeles szobrász és építész, Pheidiasz  munkásságát sem, akinek a tervei alapján épült fel az athéni Akropoliszon, az i.e. 432-ben befejezett Parthenon s annak összes szobrászati eleme. De ugyancsak Pheidiasz alkotása volt Pallas Athéne óriási szobra, az olümpiai Jupiter szobor s mind közül a leghíresebb, az arany-elefántcsont Zeusz-szobor. Krészilasz pedig Periklész bronz szobrát készítette el. Fontos tudnunk, hogy a Parthenon homlokzatát és oldalfalait díszítő domborművei legnagyobb részét ma a Londoni British Museumban őrzik s hogy 1687-ben még épen állt a Parthenon, melyben sem az idő sem a barbár rombolók nem tettek kárt, de mikor Morosini, a velencei tengernagy ágyúval támadt a fellegvárra, felgyulladt. És mindez a szellemi kincs viszonylag nagyon kis helyen született, hisz tudjuk, az ókori Athén, mai értelem szerint kis állam volt: Xenophón, az i.e. 430-355 közt élt  történetíró, csak 10.000 házat számolt kora városában. De folytasd a történelmét!

– Athén politikai és kulturális virágkorával egyidejűleg kiéleződtek a demokratikus városállam és az arisztokratikus Spárta közti ellentétek is. Spárta, hogy kivívja és megszilárdítsa a hegemóniáját, 431-ben kirobbantotta a peloponniszoszi háborút, mely 404-ig eltartott. Mindez óriási károkat okozott a szemben álló feleknek és felemésztette minden erőtartalékukat. Periklész pedig, aki a demokrácia egyetlen igazi vezető egyénisége volt, i.e. 429-ben az Athénben dúló pestisjárvány áldozatául esett.