Tolongó turisták

Bár alig reggel nyolc óra volt, az Akropolisznál tolongott a tömeg. A minden felől érkező szebbnél szebb turistabuszok sorra a bejáratnál hagyták utasaikat és simán, mintha valamennyit mágnes irányítaná, pontos távú sorokban parkoltak le.

Annál fejetlenebbül nyüzsgött a tömeg! Mindenki első akart lenni. Talán az elmúlt mozgalmas és eseménydús napok során felgyűlt emócióm, talán a több napi autóbuszozás fáradalmai avagy az egyszerű vágy, hogy végre néhány órát egymagam legyek, nem tudom, de hirtelen iszonyatos erővel tört rám a tömegiszony.

Szinte semmit sem láttam csak azt a színtelen, szürke tömeget, mely hol erre, hol arra lökdösött. Már előző nap furcsállottam, hogy az idegenvezető csak a külsőségekről beszélt, hogy mindenki menjen kalappal, mert a nap erősen tűz, hogy ne feledje a szemüvegét se, mert megvakulhat az erős fénytől, hogy ne vesszen el a tömegben… Felesleges intelmeknek hittem, de be kellett látnom, igaza volt. Akit valóban érdekel, úgysem az idegenvezető néhány szavából érti meg, hol is jár tulajdonképpen, de, hogy ne vesszen el a tömegben, íme, nem volt felesleges intelem! Nem tudom, száz, kétszáz vagy még annál is több busz állt ott? S a sok magánautó… Próbáltam megfejteni, mi lehet itt főszezonban, ha októberben is ennyi turista tolong itt, reggel nyolckor?