Az égei vagy kükládikus civilizáció

…a civilizáció, melyet Sir Arthur Evans, Kréta szigetén, 1900-ban végzett archeológiai felfedezése nyomán ismerhettünk meg s ma minoszi civilizációként ismerünk, melyhez 1967-ben meglepő eredménnyel társult Szpirosz Marinatosz professzor rendkívüli archeológiai értékű felfedezése, a Thira-sziget-i Akrotiri, vagy, hogy összehasonlítottam volna a Heinrich Schliemann által feltárt, ekkor már általam is bejárt helyeket, melyeket a német kutató mükénéi civilizációnak nevez, holott ma már tudjuk, mindkettő ugyanaz, melynek kiindulópontja az Egei-szigetcsoport, melyet ma égei vagy kükládikus civilizációként fogad el a szakvélemény.
Ez a ragyogó időszak az i.e. 2. évezred vége felé és a 3. évezred elején ér véget, helyet adva a geometrikus kornak. Az elbűvölő naturalista művészet, mely oly szuggesztív és finom vonalú freskókat hagyott ránk mint a Knosszoszban feltárt bika-játékok, delfinek, vagy a Spárta melletti falucskában, Vafióban talált két aranyserleget díszítő bikavadászatot ábrázoló dombormű – az Athéni Nemzeti Múzeum büszkeségei -, váratlanul megszakad, hogy a lineáris rajznak adjon helyet, mely ha némileg fejlettebb is a neolitikum rajzainál, épp oly hideg és rideg, ami arra enged következtetni, hogy szintén halotti kultusz ihlette.

A váratlan törést a kutatók ma már határozottan vulkánkitöréssel magyarázzák, de a történelmi események is világosan magyarázzák a visszatérést e primitív művészethez. A századokon át folyó háborúskodások, a szárazföld felől betörő idegenek, akik – nem tudható, hogy erőszakkal avagy természetes folyamat következtében – végül más etnikai arculatot adtak a vidéknek s a görögök egyre délebbre húzódtak.