Artemisz az Euripidész Iphigeneia-történetben

Egy régi görögországi útleírásban olvastam, hogy az Attikai-félsziget keleti tengerpartján létezik egy Vraona nevű kis helység, mely hírnevét részben a mitológiának köszönheti.

Agamemnón, Mükéne királya, fogadalomból felajánlotta az év legszebb termését Artemisz istennőnek. Néhány hónap múlva leánya született, Iphigeneia, aki az év legszebb termése lett, melyet fel kellett volna áldoznia, de az apa ezt még az istennő kedvéért sem tette meg. Ám amikor az Auliszban összegyűlt görög hajóhad szélcsend miatt nem indulhatott el Trója felé, mind az istennő, mind a hadsereg követelte, hogy a kedvező szél érdekében tartsa be ígéretét. Artemisz istennő azonban az utolsó pillanatban elragadta az áldozati oltárról Iphigeneiát és a szkhiták földjére, a Fekete-tenger északi partvidékén élő tauroszok közé vitte, hogy az ő papnője legyen. Iphigenia éveken át ott élt, majd Athéna istennő beavatkozása hozott gyökeres változást az életébe: megmentette az odavetődött öccsét, akivel együtt Görögországba menekülhetett és az istennő utasítására Braurónban folytatta papnői tevékenységét. A mítosz euripidészi változata szerint ott is halt meg, ott temették el.

Az Iphigeneia a tauroszok között c. drámájában Euripidész így szólaltatja meg Athénát a dráma utolsó jelenetében:

„…S te, Iphigenia, majd Braurón szent lépcsein

az istennő szentélye kulcsát őrized:

s ha meghalsz, ott léssz eltemetve: szobrodat

olyan szépenszőtt fátyolokkal díszítik,

miket otthonukban szülés közt kiszenvedő

asszonyok hagynak…” (Devecseri Gábor ford.)

Nos, ha ez az otthonukban „szépenszőtt fátyol” nem is azonos „a maguk szőtte sáfrányszínű szent köntös”-sel, ez az idézet megérte, hogy lejegyezzem.