Brauron. Papadimitriu felfedezése

A közvélemény által jobbára Euripidész költői képzeletének tartott Iphigenia-történet a mitológiai elemek ellenére sem vélte valósnak Braurónt, hisz egyetlen ókori szerző sem említette. Csak annyit jegyeztek fel, hogy „az előkelő családok  lányai sáfrányszínű ruhában állatokat áldoztak a brauroni ünnepségeken. Az asszonyok pedig körmenetben vonultak a szentélyhez, ahol a szerencsés szülés után értékes ajándékokkal kedveskedtek az istennőnek.” Artemisz, Zeusz és Létó lánya, Apollón testvére, holdistennő, a vadászat istennője – latin nevén Diana – de a szűz istennő is, aki a vajúdó nők segítője volt.

A tudósok rég óta keresték e mitológiai helyet s a hasonló hangzás miatt Vraóna (vagy Vravróna) helységet, a Vraónai-öböl partjához közel fekvő helyet vélték az ókori Braurónnak. Az ásatások során beigazolódott, hogy Vraona környékét ősi görög telepesek népesítették be, de Artemisznek szentelt épületek, áldozati ajándékok nyomára nem bukkantak. Ám Euripidész drámája nyomán, a múlt század derekán a egyik legjelentősebb felfedezéséhez jutott a tudomány: az ősi legenda történelmi igazolást nyert.

A rejtélyt Joannisz Papadimitriu, a neves kutató fejtette meg, aki Vraona közelében egy XIV. században épült templomban  egy ókorinak látszó lépcsősort fedezett fel. Feltevése, hogy ezek a brauróni „szent lépcsők” az 1946-1952 közti ásatások során igazolást nyert. A feltárást 1956-1963 között folytatták s azóta a J. Papadimitriu irányításával feltárt brauróni romkert és az ott megnyílt múzeum a görög régészet legjelentősebb teljesítményei közé sorolható.

A Marathónba vezető országúton haladva érhetünk el Braurónba. Sztavrosz, Szúnion, a jellegzetesen attikai táj, s innen alig néhány km Liopeszi, az ősi község, ahol Démoszthenész született, i.e. 384-ben.

Kevés gyaloglás s a kis erdőcskétől jobbra feltűnik a Vraónai-öböl s máris ott az Ó-Vraóna, Braurón romkertje.