A delphoi intelem: “Ismerd meg önmagad!”

A Delphoival kapcsolatban leginkább a szentély bejárata fölé írott híres felszólítás jut eszünkbe, melyről a legtöbb ember már gyermekkorában hall, de felnőtté válik mire felismeri az igazi értelmét:  „Ismerd meg önnmagad!”
Apollón világos értelmű, felszólítás vagy parancsként szóló jóslatai avagy figyelmeztetései mindig megnyugtató hatással voltak, hisz az isten válasza arról is meggyőzte a jóslatért járulót, hogy a jós-isten tud a helyzetéről, számon tartja a tetteit, gondját viseli.

S bár a fennmaradt szövegek szerint a legtöbb jóslat világos értelmű volt, Delphoi mégis a homályos, kétértelmű orákulumai miatt vált híressé. A talányos válaszokat nem volt elég meghallgatni, értelmezni is kellett a szavait. S ez egyáltalán nem volt egyszerű feladat. Az i.e. VI. században Theognisz csípős gúnnyal jegyzi meg, hogy a delphoi orákulumok értelmezéséhez „tájolót, függőónt és napórát” kell használni.

A rejtvény nem idegen az ókoriak számára. A napjainkban szórakozást jelentő rejtvény az archaikus kultúrában eredetileg halálos viadal volt. A thébai Szfinx például megöli az embereket, mert azok nem tudják megfejteni az általa feladott rejtvényt: melyik az a lény, amely előbb négy, majd kettő s végül három lábon jár? Amikor Oidipusz megfejti a rejtvényt, hogy az a lény az ember, a Szinx leveti magát a szikláról és szörnyet hal.

A delphoi rejtvényszerű jóslat az emberi sors megjelenítésére alkalmas: aki nem érti vagy félreérti a sorsát, az veszít. Apollón intései arra tanítanak, hogy az ember sorsa kifürkészhetetlen és elkerülhetetlen. Csakhogy a jóslatkérő aligha érti a rejtvényszerű szavakból, hogy miért inti az orákulum, hogy miért óvakodjék bizonyos dologtól, csak mikor már megtörtént valami, akkor ismeri fel, hogy mire gondolt a jós-isten.

Apollón válasza az, hogy az ember maga a rejtvény, melyet csakis úgy fejthet meg, ha megismeri saját énjét.
A híres delphoi parancs keletkezési dátuma nem ismeretes. A hagyomány szerint a Hét Bölcs egyike kapta, orákulumként, de nem tudni pontosan, hogy az Kheilón, Biász avagy Szolón volt-e. Platón Protagorászában olvashatunk először a Hét Bölcsről, s ugyancsak ő az, aki a Kharmidészban először idézi a delphoi föliratot.

Az ókori irodalom kedvelője viszont már Hérakleitosznál is megtalálja az utalást. Egyik fennmaradt töredékben ezt olvashatjuk: „Minden embernek megadatott, hogy megismerje önmagát, azaz helyesen gondolkodjék.” 

Vagyis, ismerd meg a világodat! A helyes gondolkodás önismeret, mely a görög filozófia több értelmű és nehezen lefordítható szavával, a szophronein kifejezéssel azonosítható, mely jelenthet mértékletességet, józanságot, bölcsességet, de egyik sem fedi pontosan az értelmét. Azonban Hérakleitosz egy másik töredéken fennmaradt sorai szerint könnyebben megértjük: „Szophronein a legnagyobb kiválóság és bölcsesség: a természet szerint megértve a dolgokat, igazat mondani és cselekedni.”

A delphoi intelemben az is benne van, hogy „ismerd fel embervoltodat”. Erre is van szép görög kifejezés a filozófiában: szóphroszüné. Theognisz szerint, ez az ember volta korlátait ismerő ember józan önmérsékletét, önkontrollját jelenti.

Más olvasatban azt is jelenti a delphoi felirat, hogy „Ismerd meg valódi énedet!” Hérakleithosz szerint ez az éthoszt, vagyis az ember lelkét, önmagát jelenti. Csakhogy az embert indulatai akadályozzák önmaga megértésében. Homérosz művében is sok példát találunk erre. Az önismeret hiánya pedig még a példaszerű életű, világában sikeres embert is tönkre teszi.

A delphoi orákulumokból az is kitűnik, hogy nemcsak a jóslatok értelmezéséhez, de magához a kérdés feltevéséhez is szükséges a jó önismeret.
Valódi énünk pedig épp a jellemünk, a sajátos gondolkodás- és viselkedésformánk: „kinek-kinek éthosza a sorsa” – olvassuk egy másik Hérakleithosz töredékben.