A Delphoi Múzeum

A stadionból sietve leereszkedtünk az országútra, hogy mielőbb elérjük a Múzeumot. Épp hogy beléptünk, mikor felhőszakadásszerűen megeredt az eső. A szél kegyetlenül cibálta a Múzeum körüli rózsaszín és fehér virágú hatalmas leánderbokrokat, mintha hajlongásra buzdítaná valamennyit a teraszon álló Meleagrosz király szarkofágja előtt.
A római márvány szarkofágot a király híres vadászexpedíciója, a halála és a temetési előkészületek jelenetei díszítik. És itt látható egy i.e. IV. századi mozaik, mely madarakat és más állatok képét ábrázolja.

A régészeti felügyelőség épülete előtti udvaron levő Aemilius Paullus emlékmű fríze az i.e. 168. évi püdnai csata jeleneteit örökíti meg.
A lépcsőház után pedig Delphoi legjellegzetesebb különlegességét, a márványból faragott omphaloszt, a Föld köldökét láthatjuk. Ez a négy és fél ezer éves, fél tojás alakú kő egykor a szentélyben állt, ahol fétisként tisztelték: illatos olajjal öntözték és áldozatot mutattak be a tiszteletére. Ugyancsak itt található a színház proszkénionjáról, időszámításunk I. századából származó, Héraklész tetteit ábrázoló fríz.

Ha nem ér el a vihar, akkor is csak két-három óra állt volna rendelkezésünkre a Delphoi Múzeum megtekintésére, holott a gazdag anyagú intézmény egyszerű bejárása is legalább egy-két napot igényelt volna. Ezért igyekeztem legalább a már a romok láttán felidézett, itt látható, szépen kiállított érdekességeket megtalálni és észre venni a különlegesebb darabokat.

Az i.e. VIII-VII. századi bronzok az I. teremben találhatók. Ott látható egy krétai bronzpajzs, egy üstről származó griff-fej és a márványtartón levő, álló nőalakokkal díszített üst, valamint az i.e. 650 táján készült „dédalikus” kis bronz kuroszszobor.

A II. teremben az i.e. 525 körül épült Sziphnosziak kincsesháza keleti oromcsoportja látható, melyen Héraklész és Apollón a delphoi trípúszért küzd, s köztük Zeusz alakja látható. Az oromcsoport alatt a keleti oldal frízén az istenek gyülekezete szemléli a Patroklosz holttestéért vívott párviadalt. Az északi oldalról származó frízen az istenek és gigászok harca látható. A déli és nyugati oldalról töredékek maradtak fenn, mely Parisz ítéletét jeleníti meg és Leukipposz leányainak az elrablását. Középen látható a kincsesházról való Karüatida, mögötte pedig az ajtó faragott díszei.

És itt van a naxosziak szfinxe is, az i.e. 560 körüli időkből származó ión oszlopon ülő oroszlántestű és emberfejű szörny, a különleges naxoszi márványból faragott 2,36 m magas szárnyas szobor, majd egy másik Karüatida, melyet a kutatók szintén ide soroltak, de korábban a Knidosziak kincsesházához tartozónak vélték.

A III. terem fő érdekessége a két ifjú, Kleobisz és Bitón kuroszszobra. Az i.e. VI. sz. elején készült iker-szobor, az argoszi Polümédész alkotása, mely a peloponnészoszi archaikus szobrászat értékes dokumentuma. A legenda szerint a két fiú annyira szerette anyját, hogy maguk húzták el a szekerét az argoszi Héraionba, mert az ökrök nem tértek vissza idejében a legelőről. Tettüket azzal jutalmazta meg az isten, hogy miután nyugodni tértek és elaludtak többé sosem ébredtek fel.

Itt látható az i.e. VI. sz. második felében emelt Sziküoniak kincsesháza öt metopéja, melyek mozgalmas ábrái a görög mitológia újabb jeleneteit idézik: a Dioszküroszok és az Argo hajó; Európa és a bika; dioszküroszok, Lünkeusz és Idasz arkadiai marharablása; a kalüdóni vadkan; valamint Phrixosz az aranygyapjas koson.

A szomszédságában láthatjuk a Szent út szenzációs leleteit, melyeket 1939-ben tártak fel: az archaikus arany-elefántcsont szobrok maradványait, az ezüst- illetve aranyozott ezüstlemezekből készült bikaszobrot, más elefántcsont szobrot és domborművet, több bronz kisplasztikát.

A IV. teremben találhatók az Athéniak kincsesházának metopéi. A 24 megmaradt metopé közül az északi és nyugati oldalról származó metopé Héraklész munkáit, a déli Thészeusz tetteit, a keleti pedig a Thészeusz vezette athéniak harcát ábrázolja az amazonokkal. 

A marathóni csata, i.e. 490 utáni évekből származó lelet némelyike erősen töredékes állapotban maradt ránk, de a szakértők számára a szobordíszek jellege jól érzékelteti a korszakváltozást: Héraklész küzdelme a szarvassal például az archaikus, a Thészeusz és Minotaurosz valamint Héraklész és Küknosz küzdelme pedig a klasszikus stílusra jellemző alkotás.

Az Alkmaiónida-templom oromcsoportjai két teremben, az V. és VI.-ban kaptak helyet. Az i.e. 510 tájáról származó alkotások feltételezhetően az athéni Anténor alkotásai. A festett stukkóval fedett tufából való nyugati oromcsoport az istenek és gigászok harcát ábrázolja. 

A keleti orom viszont, mely Apollón epiphaniája, vagyis diadalmas megérkezése Delphoiba, a négylovas kocsiján, Artemisz és Létó társaságában, márványból készült. Itt látható még egy oroszlánfejes vízköpő, a Niké-akrotérion és különböző feliratok, melyek közül különösen a sajátos dallamrögzítésű Apollón-himnuszt tartalmazó i.e. II. századi felirat érdemel figyelmet.

Közben annyira elszaladt az idő, hogy a többi teremben már csak sietve vehettem számba a kiállított tárgyakat. A VII. terem síremlékek és sírsztélék gyűjteményét őri, de itt található az Apollón-templom oromcsoportjához tartozó Dionüszosz-szobor is, melynek csak töredéke maradt fenn, valamint az Athéna-szentélyből származó kerek márványoltár. Bármennyire is siettünk, ezeket a kecses leányalakokat alaposan érdemes volt szemügyre vennünk.

A VIII. teremben az Athéna Promaia szentély tholosza építészeti elemei láthatók. A metopék a görögök és az amazonok valamint a lapithák és a kentaurok harcát jelenítik meg.

A IX. terem ad helyet az i.e. IV. sz. szobrászati emlékeinek. A Thesszáliaiak emlékműve 6 alakja közül talán Agiasz szobra, a lüszipposzi művészet jellegzetes darabja a legszebb. És itt található az az akantuszos oszlop, mely 3 nőalakot, a thüaszokat ábrázolja s feltehetően egy trípúsz talapzata volt.

A X. terem őrzi a múzeum leghíresebb darabját, a delphoi kocsihajtó szobrát. A bronzszobor, mely a szigorú stílus egyik főműve, egy szoborcsoport része volt, melyet a szicíliai Gela türannosza, Polüzalosz állított az i.e. 474 vagy 78. Évi Pűthóni Játékok alkalmával, a kocsiversenyen aratott győzelme emlékére. Mellette a töredékei is ki vannak állítva.

A XI. teremben találhatók  a későbbi márványszobrok s más, kisebb leletek. És itt áll Hadriánus kedvencének, Antinoosnak a szobra, Plutarchosz portréja feliratos pillére, néhány hellenisztikus és egy római kori férfiportré.

A szentélyből származó kerámialeletek a bronzkortól az archaikus korig, fegyverek, használati és fogadalmi tárgyak a geometrikus kortól az archaikus kor végéig, valamint a Kórükioni-barlangból származó leletek, a terrakotta szobrok és vázák egészítik ki a Múzeum kincseit

Búcsúzóul elmondhattuk, hogy A Delphoi Múzeum szépen kiállított anyaga a görög művészet fő művei közé sorolható. Az itt látható gyűjtemény különösen jelentős és jól kiegészíti az Akropolisz Múzeumban és az Athéni Nemzteti Múzeumban látott alkotások alapján alkotott képünket a görög archaikus szobrászatról.