Apollón és Püthon mítosza

Görögországban jobbára minden helynek megvan a maga sajátos titokzatossága: a Thirai-síkság termékeny földje az eleusziszi misztériumokban megfogalmazott gabonatermelő mítoszt sugallja, a helikóni Múzsák völgye ihlető szépsége szinte elhiteti velünk a múzsák jelenlétét, Delphoiban pedig akkor vált igazán érthetővé a helyi mítosz, mikor távozáskor átéltünk egy hirtelen kerekedett vihart.
A Delphoi körüli hegycsúcsok felett össze-vissza cikázó vakító villámok, a sziklák közt dübörgő, sokszorosan visszhangzó mennydörgések, a mindent elsöpörni látszó gomolygó felhők melyek özönvízszerű záporként zúdultak a tájra, majd a gyorsan szétoszló, kavargó felhőfoszlányok közül váratlanul felbukkanó napsugarak káprázatos színjátéka mindennél jobban megmagyarázta, hogy miért épp e vadregényes szurdokhoz kötődik a föld sötét hatalmairól, a földszülte sárkánykígyó, Püthon, és az őt legyőző Napisten, a fényes Apollón Phoibosz küzdelméről szóló mítosz.

A mítosz szerint Apollón napisten Zeusz és Létó fia, Artemisz testvére, de ő a jóslás és a költészet istene is.

Létó ikergyermekei hamar megtanulják az íj kezelését. Artemiszt nem is érdekli más, naphosszat az erdőt járja hű kísérőivel, a nimfákkal, de ő maga szűz marad, sőt a nimfák közül is elűzi azokat, akik  engednek a szerelem csábításainak.

Apollón viszont nem elégszik meg az íjjal, ő a lant húrjait is szívesen pengeti: birodalma az, ahová a biztosan találó nyilát röpíti s amerre a lant húrjai hangja száll, de övé a messze jövendő is, amelynek titkait az ő jóslatai tárják fel.

Miután Apollón megtanulja a jóslás művészetét, alkalmas személyt kell keresnie magának, aki közvetíti a jóslatokat. Így kerül Delphoiba, a Föld köldökéhez, ahol valamikor maga Gaia, a földanya, majd leánya, Themisz mondott jóslatot, aki – az írásos emlékek szerint – az igazságot mindig napvilágra hozta.

Csakhogy a nyílást, melyen keresztül a jóslatok feltörnek a föld mélyéből, Püthon, a hatalmas sárkánykígyó őrzi. Az ifjú Apollón isten ráemeli az íját s leteríti, majd egész a Tempé völgyéig fut, hogy ott megtisztuljon a vérontás bűnétől.  Aztán Delphoiban oltárt emel, ahol a papnője, Pűthia, az ő nevében hirdeti ki a homályos jóslatait.

Delphoiban nemsokára más istenek, mint Dionüszosz és Athéna Pronaia tisztelete is meghonosodott, de Apollón tekintélyét egy sem homályosíthatta el. Delphoi egyfajta theokratikus központtá vált, ahová a görög világ legmesszibb pontjairól is elzarándokoltak tanácsért az államférfiak, hadvezérek, fejedelmek valamint az egyszerű emberek.

Idővel sok más szentély is épült Apollón tiszteletére, ahová jóslatért fordultak az emberek, de valamennyi közül Delphoi maradt a legtekintélyesebb.