Az amphisszai olajfák legendája

A Delphoitól mintegy 25 kilométerre elterülő Amphisszai-síkságon élő olajfaerdő görcsös törzsű, évezredes fái közül a legenda szerint egyeseket maga Agamemnón ültetett valamikor. A görögök hite szerint a Parnasszosz Dionüszosznak és a mainászoknak, vagyis „őrjöngök”-nek, a Dionüszoszt kísérő elragadtatott asszonyoknak volt szentelve. (Dionüszosz kísérőit thüaszoknak is nevezik.)
Delphoit majd csak később, a római kori költők tették meg a múzsák és Apollón költői lakhelyévé, ahogy ma él a köztudatban.

Az Amphisszai-síkságon, a régi hagyományhoz híven, a szüret végét  mindig nagy lakomával és vidám tánccal ünneplik a helyiek, ott, az amphisszai olajfák alatt.
Az amphisszai olajfa-telepítés viszont nemcsak arról híres, hogy valóban ősrégi, de arról is, hogy ez az ország egyik legtermékenyebb vidéke s az itt termő olajbogyó a mandula nagyságát is eléri.