Az Apollón-szentély fogadalmi emlékei

Delphoi legfontosabb ünnepsége a Püthon Játékok, melyet Apollón isten Püthon kígyó feletti győzelme emlékére rendeztek, vallásos jellegű rendezvény volt.  Az ünnepségek áldozati szertartással kezdődtek, majd bemutatták a szent drámát, mely Apollon és a kígyó harcát jelenítette meg, s aztán különböző zenei versenyekkel folytatódott.

Az Amphüktion Tanács védnöksége alatt megrendezett ünnepségre az egész görög földről Delphoiba sereglettek az emberek, bőségesen megrakodva a szebbnél szebb, drága ajándékokkal. 

Eleinte nyolcévenként rendezték meg, majd i.e. 590-től négyévenként. A római korban aztán ismét nyolcévenként került sor a Pűthiai Játékokra s később a tragédiákat és komédiákat is itt mutatták be. 

Az ókorban a delphoi Apollón-szentély volt az egyetlen hely, ahol a kapott jóslatok után, hálájuk jeléül egyaránt helyeztek fogadalmi emlékeket az egymással rivalizáló görög városállamok, s ahol valamennyien békében részt vettek az Olümpiai Játékokhoz hasonló versenyeken.

Az Apollón-szentélyhez vezető út első szakasza kövezete a római korból származik. Az egész sétányt különböző városállamok diadaljelei szegélyezik, valóságos győzelmi allévá varázsolva a 4-5 méter széles szerpentinszerű Szent utat.

Aznap nem járt ott túl sok turista, csupán néhány buszt állt a parkolóban – vagy talán még korán volt. De nem akartam túl elmaradozni a csoportunktól. Messziről is láttam, hogy a sietősebbek – elfáradva a kaptatótól – már a színház kőpadjain üldögéltek, a vállalkozóbb kedvűek épp intettek felém, hogy a felső kapunál kilépnek a stadion felé, ahol – az olümpiai helyzethez hasonlóan – bizonyára ismét eluralkodik a felnőtteken a játékos kedv s majd versenyt futnak valamelyik ókori isten vagy kortárs múzsa tiszteletére.

Az út mentén meglehetősen szorosan zsúfolódó különböző görög városok fogadalmai ajándékai és kincsesházai ma már csak romok, jobbára talapzatok, de tudott, hogy a Szent út jobb oldalán álló talapzat a Korkürai bronzbika helye volt, az aiginai művész. Thepropusz alkotása, amelyet Korküra szigete – a mai Korfu – egy szerencsés nagy tonhalfogás örömére emelt, i.e. 480 táján.

Balra, az elpusztult szakaszon állt az athéniak marathóni emléke, az a fogadalmi ajándék, melyet i.e. 460 körül hadizsákmányból emeltek Miltiadész emlékére. A 16 alakos szoborcsoport, mely Athénát, Apollónt, Miltiadészt valamint athéni héroszokat és királyokat ábrázolt, Pheidiasz műve volt. 

S amint már mondtam, Delphoiban békésen megfértek a riválisok: szemben az athéniak emlékével épp Spárta fogadalmi ajándéka állt, amelyet i.e. 403-ban, Athén legyőzése után emeltek. De ugyan ki tudná pontosan felidézni mindazt a szépséget, melyet a számos fogadalmi ajándék jelenthetett?!

A leírásokból viszont megtudhatjuk, hogy az egykor itt álló Nauarchoszok, vagyis „admirálisok” emlékműve, a Lakedaimón-emlék, 37 alakos szoborcsoport volt, mely a győztes Lüszandroszt ábrázolta, istenek és vezértársai körében. És ott, a marathóni emlékkel szemben állt az árkádiaiak fogadalmi ajándéka is, de az eredetileg 9 szobrot fenntartó emlékműből, melyet az i.e. 369. évi sikeres lakóniai betörés emlékére emeltek már csak a feliratos talapzat maradt meg. S a szobrok és helyek azonosítása még folyamatban van.

Ez után két félkör alakú emlékmű között vezet az út. Egyik az Argoszi királyok emléke.  Ez Argosz fogadalmi ajándéka volt, melyet Messzéné újraalapítása alkalmából emeltek, i.e. 369-ben. A félkör alakú épület 20 szobra a város legendás királyait és királynőit ábrázolta.

Vele szemben az Epigonok emléke, az ugyancsak félkör alakú épület. Az epigonok a Thébai ellen hadat viselő hét argoszi hős leszármazottai voltak.

A Szent út baloldali részén láthatók az i.e. 473-ban épült Tarentumi emlékmű maradványai, melyek után a húsznál is több kincsesház első csoportja következik.

Az első a Sziküóniak kincsesháza. A dór in antisz tipusú épület két korábbi, ugyancsak sziküóni emlék  – egy tholosz és egy 14 metopés monopterosz – köveiből épült, i.e. 500 körül. Ez utóbbi építményből fennmaradt 5 metopé, melyeket a múzeumban láthattam.

Ez után következik a Sziphnosziak kincsesházához tartozó alapok. A sziget aranybányái jövedelméből, i.e. 526-525 körül emelt épület egykor a Szent kerület legpompásabb kincsesháza volt. A ión építésrendet követő épület homlokzatán in antisz két kariatüda helyettesítette az oszlopokat. A pároszi márványból készült oromcsoport jelenete Apollón és Héraklész harca a trípúszért, frízein pedig Parisz ítélete, Leukipposz leányainak az elrablása, az istenek és gigászok harca, valamint a trójai háború jelenetei láthatók, melyek a Delphoi Múzeum fő díszei.

A sziphnosziak kincsesházával szemben levőt még nem azonosították, talán Megara kincsesháza lehetett. Itt kereszteződik a kincsesházak sora.

A déli oldalon a Thébaiak kincsesháza állt, melyet i.e. 371-ben, a leuktrai csata után emeltek. Ennek szomszédságában s az Athéniak kincsesháza mögött látható némi épületmaradvány, melyből aligha vettem volna ki valamit, de a dokumentumok szerint ezek volt a Boiótiaiak, a Poteidaia és a Caerei etruszkok kincsesházai.

Itt értem a Szent út félkör alakú fordulójához, ahol az Athéniak kincsesháza áll. A dór in antisz épület a marathóni zsákmányból épült, i.e. 490 után. 1904 és 1906 között az ókori emléket, Athén költségén újjáépítették. A templomra emlékeztető házacska bejáratát két ión oszlop képezi. A kincsesház metopéi Thézeusz és Héraklész tetteit örökítik meg – az eredeti alkotások a Delphoi Múzeumban láthatók. A kincsesház déli teraszán a győzelem diadaljelei láthatók.

A kanyargós Szent út Athén kincsesházánál megtörik és észak-kelet felé kapaszkodik felfelé. A túlsó oldalon mindjárt a Szürakuszaiak kincsesháza állt, melyet az athéniak szicíliai expedíciós serege legyőzése után, i.e. 413-ban emeltek.

Szomszédságában az i.e. 544-ben, még a perzsa „betörés” előtt emelt Knidoszi kincsesház, keletebbre egy aiol kincsesház, a Szent kerület falánál pedig az i.e. IV. sz. közepe tájáról származó Kürénéi kincsesház maradványai.

A Szent út bal oldalán emelkedett egykor a Buleutérion, vagyis a Tanácsház, ahol egykor 15 szenátor tanácskozott, de már csak az alapjai látszanak.

Mögötte, a delphoi szentély templomai és oszlopcsarnokai különféle maradványai között kígyózó Szent út kanyarulatában áll a Gaia-Themisz szentély, a Földanya ősi jósdája, majd a delphoi Szibülla sziklája, a híres, sőt hírhedt jóshely, ahonnan az ősi hagyomány szerint egykor Hérophilé jósolt. 

A régmúltban a görög világ minden részéről odasereglettek az emberek, a királyoktól az egyszerű emberekig, hogy városuk vagy saját életük viszontagságos időszakában útbaigazítást kérjenek a homályos jövőbe látó Szibüllától, Apollón papnőjétől.

Aztán következett Létó sziklája, ahol Apollón lenyilazta a sárkánykígyót.
A leírások szerint a legpompásabb emlék a Naxosziak ión oszlopa volt, aminek a tetejét szfinxszobor díszítette. Ezt az i.e. 560 tájáról származó alkotást a Delphoi Múzeumban láthatjuk.

Ez után az út kis kerek teret alkot, az un. Haloszt, ahol a Phüthia-ünnepen bemutatták az Apollón és Püthon küzdelmét megjelenítő szent drámát.

A tér északi részén az Athéniak sztoája támaszkodott a templom teraszának a falához. Létezik feltevés, hogy az ión oszlopos homlokzatú építményt Xerxész Hellészpontoszt áthidaló hajóhídja kötelei és a Szesztosznál i.e. 478-ban foglyul ejtett perzsa hajók orrdíszei bemutatására emelték.

A csarnok hátterében látható az i.e. VI. századból származó igen gondosan épített poligonális fal maradványa, melyen feliratok sokasága olvasható. A mintegy 800 felirat Delphoi történetének alapvető dokumentumai. Köztük található például az Amphüktion Tanács határozatai, a Phüthiai Játékok győztesei névsora, a felszabadított rabszolgák neve és más fontos értesítés.

Az úttól jobbra állott egykor a Korinthosziak kincsesháza. Az i.e. VII. század közepe táján épült kincsesház a legrégibb ilyen típusú emlék Delphoiban. A szomszédságában két lerombolt kincsesház és a Prütaneion maradványai láthatók, a szentélyfalon túl pedig a római fürdők romjai.

A Szent út újabb kanyarodása után érünk a Plataiai fogadalmi ajándékhoz, melyet a görög városok i.e. 479-ben emeltek a perzsák plataiai legyőzése emlékére. Az arany háromláb melyre a csatában részt vevő városok nevét vésték be három összecsavarodó kígyóból képzett oszlop tartotta. Maradványa, az útikalauzok értesítése szerint, ma Isztambulban van.

És ami ezután következett, szintén csak a különböző írásos tudósítások alapján foglalhatom össze, hisz a megmaradt romok aligha sejtetik az egykori sok gyönyörűséget. Vagyis, a templom teraszánál sorakozó trípúszok közül azt mondják, hogy Deinomenész fiai, Gelón és Hierón trípúszai voltak a legfigyelemreméltóbbak.

Ezeket a karthágóiak himerai legyőzése emlékére, i.e. 480-ban emelték a szürakuszai türannoszok. A négy emlékből álló fogadalmi ajándékot arany trípúszok és Nikék díszítették, súlya mintegy 1850 kg volt. És itt állt az akanthusz-oszlop, mely még látható a Delphói Múzeumban.

Aztán következett a Rhodosziak napkocsija, balra az Akanthosziak kincsesháza romjai, majd II. Eumenész és I. Attalosz pergamoni királyok szobrainak monumentális talapzatai.

Feljebb, a temenosz-fal mentén állt az Attalosz-sztoa, melyet I. Attalosz építtetett, de mára ennek is csak a maradványai láthatók.