Delphoi antik emlékei

A romantikus környezetbe ékelődő delphoi jóshely a legimpozánsabb Görögország valamennyi szentély-együttese közül. A magaslatról, ahol álltam, könnyen belátható volt Delphoi  egész szentélykörzete. A kanyar mögött az Arachova felőli út melletti ősi temetők és termálfürdők romjai mellett vezető út, ahol megérkeztünk.
Innen gyalogösvényen jutottunk a város keleti határán levő, olajfáktól övezett fennsíkra, mely nyilván az egykori márványépületeiről, a Marmaria nevet nyerte.

E fallal övezett Szent kerülethez tartozott Athéna Pronaia temploma, azaz a „templomőrző” Athéna temploma. A régi templom a szentély keleti részén állt. A hexasztülosz elrendezésű dór peripteroszt i.e. egy korábbi templom helyén emelték. 

A hivatalos adatok szerint i.e. 480.ban hegyomlás, i.e. 373-ban pedig földrengés pusztította. De a modern kor sem volt mentes a természeti katasztrófától: a templom feltárása után, 1905-ban sziklaomlás tett kárt a maradványokban.

A Szent kerület közepén az i.e. 490-460 körül épült dór kincsesház és az i.e. 530 körüli időkből származó, a Massziliaiak aiol kincsesháza állt. Ettől nyugatra található az i.e. IV. sz. elején emelt Tholosz maradványa, amelynek 20 dór oszlopából 1938 óta néhányat felállítottak. Metopéi a Delphoi Múzeumban láthatók. A tholosz elsejét korinthoszi féloszlopok díszítették.

Ezt a pentelikoni márványból épült kerek templomot, mely a késő klasszikus athéni művészet remekműve, joggal tartották egykor Delphoi egyik csodájának, de rendeltetése, mint általában a kerek templomoké, máig sem tisztázott.

A Tholosz szomszédságában állt Athéna temploma. Az i.e. 360 körül emelt 6 dór oszlopos prosztülosz-templommal összefüggésben áll egy  i.e. V. századi építmény alapja, melyről a kutatók feltételezik, hogy a papok háza lehetett.

Innen alig 300 méternyire láthatók az i.e. IV. században épített, majd a rómaiak által renovált gümnaszion szerény romjai. A létesítmény egykor 7×180 m-es futópályából, az alsó teraszon négyszögletes, oszlopokkal övezett palaisztrából és ötszögű udvarból állt, melynek közepén kerek, hideg vizű fürdőmedence, körülötte pedig melegvizű mosdóhelyiségek, az atléták és birkózók rendelkezésére.

Kissé távolabb még láthatók egy bizánci kápolna maradványai és egy római kori mozaikpadló részlete.

Az egykori zarándokok útján haladva, a Gümnasziontól 200 méternyire északra található a Kasztalia-forrás, melynek vize sziklába vágott medencébe gyűlik. A hátfalon láthatók az egykori fogadalmi ajándékok számára vájt fülkék.
Az ókori görögök tisztító erőt tulajdonítottak az ezüstösnek nevezett forrásvíznek s először ezt keresték fel a zarándokok, mielőtt beléptek volna az Apollón-szentély szent kerületébe. Később, a római költők, ihletadó forrásként tisztelték s miként a Hippokrénét a Múzsák völgyében, a Kasztalia-forrást Apollón és a műzsák kedvenc tartózkodási helyének tartották. 

A Kasztalia-forrás ma is valódi hegyi forrás és a vize valóban ezüstös.

A kasztaliai gyalogösvény a Szent kerület délkeleti bejáratához, a főkapuhoz vezet.
Innen, a római kori agora felől érkeztem az Apollón-szentély ásatási területére, melyet az i.e. VI. századtól kőfal, a peribolosz vett körül és amelybe több kapu vezetett.