Delphoi, az omphalosz – a Föld köldöke

Egész napos autóbusz kirándulásunk célja a gazdag antik emlékekkel rendelkező kultikus település, a híres ókori jósda, a delphoi Apollón-szentély volt. Delphoi lélegzetelállítón szép helyen, a Parnasszosz lejtőinek a sziklafalai alatt, a Phaedriadesz, vagyis „ragyogó sziklák” tövében terül el. A helység Delfi avagy Delphi néven is előfordul a szakirodalomban.
(Ismeretes, hogy a görög helységnevek megnevezésére és írására nincs szigorú szabály, hisz gyakran még ott helyben is több névváltozat használatos, így megengedett a szubjektív választás.)

A vidék a legrégibb mítoszok helye. A gondolat, hogy Delphoi a Föld köldöke, vagyis az omphalosza, olyan régről származik, hogy eredete aligha tisztázható. A díszesen rovátkolt márványból faragott, leginkább egy fél tojáshoz hasonlítható omphalosz, mely az ismert világ középpontját jelölte viszont fennmaradt. Az omphaloszt a Delphoi Múzeum egyik legféltettebb kincseként őrzik.

Delphoinál a szűk, félkör alakú völgyet mély szakadékok és magas szirtek övezik. A sima sziklafalak felületén visszaverődő napsugarak ragyogása szinte elkápráztatja a szemet.

A helynevek általában igen sokat mondanak, itt is jól érzékeltetik a környezet természeti szépségeit: a mintegy 250-300 m magas sziklafalak közül az Apollón szentélye mögötti a Rhodini (ókori nevén Nauplia), vagyis „vörhenyes”, a gümnaszion mögötti pedig a Flembukosz (ókori nevén Hüampeia), vagyis „lángoló”.
A két szikla közötti szurdokban fakad a Kasztalia-forrás, melynek elnevezése – annyi más görögből kölcsönzött kifejezéssel együtt – már közismert szó.

A Parnasszosz hegy tömbje északkeleten jóval felmagasodik, sziklás csúcsai vad, már-már félelmetes formát öltenek, déli lejtőjén pedig a Pleisztosz-patak mélyen bevásódott medréig hasadnak a meredek falai. A Pleisztosz keskeny, olajfás völgye nyugat felé vezet, az Amphisszai-síkságon szétterül és az Iteai-öbölbe torkollik. A vízmosásos part túloldalán pedig a Kirfisz-hegy gerince zárja el a horizontot.

Delphoi  környékén a hegyoldalakon ciprusok, mandulafák, különböző fajta fenyők és leander bokrok élnek, a termékeny Amphisszai-síkságon pedig olajfaerdő terül el. 

A Föld köldöke tájának vad szépsége, melynek nagyszerűségét fokozza a víz csobogása, a madárdal s a sziklák közül felszálló bódító pára, érthetővé teszi, hogy az Apollón-szentély épp itt létesült. Meglehet, hogy az ókori zarándokot olyan mértékű áhítat fogta el amikor a delphoi szentélybe érkezett, hogy maga Apollón fényes világában hihette magát.