Pűthia, Apollón papnője

Homérosz szerint, Delphoiban maga Apollón emelte az első oltárt, közel a Kasztália-forráshoz, de az leégett. Az új templomot a Kasszotisz-forrás közelében építették fel. Aiszkhülosz drámájából arról értesülünk, hogy az oltár előtt öröklángú tűz égett, melyet fenyőfával tápláltak. A templom belsejét pedig babérkoszorúkkal díszítették és babérkoszorú volt az oltár fölött is.
Pontosan a templom közepére esett a mély hasadék, amely utat engedett a Kasszotisz-forrás mélyéből felszálló gőzöknek. A szentély papnője, Püthia, jóslás közben a hasadék felett, a jól megerősített háromlábú aranyszéken, a trípúszon  ült.

Mielőtt a trípúszra ült volna, a jós-papnőnek három napig böjtölnie kellett. A jóslatadás napján meg kellett fürödnie a Kasztália-forrásban, majd innia kellett a Kasszotisz-forrás vizéből. Egyszerű ruhában, de arany ékszerekkel felékesítve léphetett a szentélybe, ahová a prophétész tisztségét betöltő pap kísérte.

A legbelső szentély, az adüton, azaz a „megközelíthetetlen” a földfelszín alatt volt. Itt állt a Föld köldökét szimbolizáló faragott kő, az omphalosz, valamint Apollón szobra és a aranytrípúsz. A papnő babérleveleket rágva ment fel az oltárra, s miután leült a trípúszra megrázta a fejét és kezdődhetett a szertartás. 

A jóslatot kérő kérdését a jósigék tolmácsa, a prophétész adta át a papnőnek s amikor az, a megfelelő áldozatok bemutatása után, helyet foglalt az adüton melletti helyiségben, Pűthia megadta az orákulumot.

De mert a jóslatkérőnek Pűthia mormolva, olykor összefüggéstelen szavakban mondta el az Apollón nevében kihirdetett, mindig több értelmű jóslatait, a prophétész feladata volt a homályos jóslatot szóban, vagy ha valaki úgy kérte, írásban átadni.

Aki eltalálta az elhangzó szavak helyes értelmet az sikerrel járt s hálája jeléül értékes fogadalmi ajándékot helyezett el a szentély területén; aki pedig félreértette a kétértelmű szavakat s vállalkozása nem sikerült, csak saját ostobaságát okolhatta a kudarcáért.

Pűthiát mindig az egyszerű delphoi lányok közül választották ki, nem tudni pontosan, hogy milyen kritériumok szerint, de ha már az isten szolgálatába állt, többé nem léphetett ki a szentélyből.

Egyszer megtörtént, hogy Echekratész, egy thesszáliai fiatalember magával vitte a Pűthia szerepét betöltő szerelmét, s erre a papság elhatározta, hogy ez után csakis 50 év feletti nők közül választhatnak papnőt.

Eleinte csak egy papnő működött Delphoiban, de a szentély forgalma megkövetelte, hogy szükség esetén akár három Pűthiát is állítsanak.
Delphoiba végül már olyan sok zarándok érkezett, hogy voltak akik napokat, heteket, sőt olykor hónapokat vártak, hogy megkapják az orákulumot.

Különben Pűthia szerepe nem volt veszélytelen foglalkozás. A hiedelem szerint a papnő a gőz hatására görcsös önkívületi állapotba került s így látta meg a jövőt. De előfordult, hogy a felszálló erős gőz s tán épp a babér hatására a papnő lefordult a székről, vonaglani kezdett s néhány nap múlva meghalt