A labirintus, a titokzatosság szimbóluma

Az Aszklépiosz-templom közelében, a szent terület nyugati felén állt a híres tholosz, a görög építészet legeredetibb alkotása. Az ifjabb Polükleitosz felügyelete alatt, i.e. 360 és 330 között épült, félig földbe ágyazott labirintusszerű alapzat fölőtt pompás oszlopcsarnok állt. Már az ókoriak is tholosznak nevezték, kör alakú formája miatt, de eredeti rendeltetése napjainkig sem tisztázott. Mára csupán a labirintusszerű alapja maradt meg.
A szentélykörzetben ez a labirintus a legjobban konzervált építmény, de formája annyira talányos, hogy az egész szentély minden titokzatossága szimbólumának tekinthetjük.

Egyes leírás szerint a tholosz alapját öt koncentrikus kört leíró fal képezte, mely fölé oszlopsorból álló épület került. Átmérője 23.5 m. Az építmény alsó labirintus szintjére csak a koncentrikus köröket leíró folyosókon át lehetett eljutni, ám az egyik folyosóról a másikra vezető ajtó úgy volt elhelyezve, hogy közben három teljes kört kellett bejárni. 

A padlózat középpontjában pedig, mely egyben az egész épület mértani középpontját képezte, egy kerek fehér kő állt. Ennek elmozdításával lehetett bejutni az alagsorba.
Más leírás szerint épp az alagsor labirintusából lehetett feljutni az épületbe.

Ám a tholosz labirintusszerű alapján a koncentrikus körök nyílásai annyira összekapcsolódtak, hogy minden egyes kört teljesen körül kellett járnia annak, aki kívülről a középpontba akart jutni.

A konstrukció jellege arra vall, hogy ez csakis valamilyen rituális körút megtételére szolgálhatott, melyet bizonyos alkalmakkor bejárt mindenki mielőtt a középpontba került, ahonnan felmehetett a felső építménybe. Ezt két kolonád közti körfal alkotta, keleti bejárattal és  gazdagon díszített koronával. A körfal kívülről élénken színezett volt, belülről pedig a fekete márványból készült láb felett Pausziasz, a nagy sziküói festő két képe díszítette.

A külső oszlopgyűrűt fehér mészkőből faragott dór oszlopok alkották, melyek fölött rozettákkal díszített, gazdag faragású metopék álltak. A kör alakú épület mennyezete is gazdagon volt díszítve.

A belső oszlopgyűrű fekete márvány talapzaton nyugvó korinthoszi oszlopainak szépségéről magam is meggyőződhettem a színház közelében álló Múzeumban.

A kiállított oszlopfő állítólag az egyetlen teljesen épen maradt építészeti részlet.