A nevek értéke

Úti jegyzeteimben, természetesen, a mítoszok említésekor az egyszerű, elbeszélő jelleg és nem a mély, filozofikus boncolgatás jut érvényre, hisz siető turistaként, például, sehol sem firtattam a helynevek alapjelentését, nem kerestem mindenben a szimbólumot, hanem csak átvillantottam agyamon egy-egy egyszerű, mesés fordulatokban gazdag történetet, melyek segítségével némileg már ott helyben sikerült konkrét formát adnom egy olyan világnak, mely addig csak homályos színfoltokként merült fel a gondolataimban.
Ám egy valódi klasszika-filológus vagy legalább ismerője a görög nyelvnek a mitológiai forrásokban olykor bizonyára az archeológiai leleteknél is többet talál. Pontosan megértve a kifejezéseket, helyesen alkalmazva a jelzőket, olyan komplikált világot, annyira hihetetlen kapcsolatokat fedezhet fel, mely próbára teszi az ember véges tudását.

S gondolok itt Kerényi Károly, Az isteni orvos c., Aszklépioszról és kultuszhelyeiről szóló tanulmányaira, melyekben a nagy klasszika-filológus, vallástörténész és C. G. Jung munkatársa, az antik hagyomány történeti rétegeiből kibontakoztatva tárja elénk az orvos archetípusát.

A megdöbbentő csak az, hogy évezredek múltán is alig változott az ember cselekedeteit kiváltó okok sora, az érzelmei skálája. A nevelés az, mely a rossz indulatokat féken tarthatja, a szép és jó érzelmeket pedig serkentheti.