A szentély legkorábbi építménye – az abaton

Epidaurosz területén – miként Olümpiában is – a fürdők sokaságában egyaránt voltak görög és római építmények. De a kívülálló aligha tehetett különbséget a látszólag egyformára kopott kövek között. Magam is mindig egy-egy térkép, szórólapból tájékozódtam.
A késő római korban emelt erődfal alapjain túllépve, bonyolult szerkezetű, négyszögletes épület maradványaihoz értem. A szakértők egybehangzó véleménye szerint ez lehetett a szentély legkorábbi építménye, ám  eredeti rendeltetéséről már nem ennyire egybehangzók a vélemények.

Egyesek szerint Apollón temploma, mások szerint Aszklépiosz ősi, primitív szentélye volt, míg a többség szerint ez volt az első és eredeti abaton vagy enkoimétérion.

Később, i.e. IV. században, tágas, 70,3 x 9,5 m hosszú oszlopcsarnokot építettek e célra, mely észak-nyugat felé tiszteletet ébresztő keretként zárta le Aszklépiosz szent körzetét De, hogy valóban ez volt-e a templomi alvás, az inkubáció helye, nem biztos.

Csak az, hogy számtalan fogadalmi táblácska diszitette a belső falát, melyeken az Aszklépiosz szentélybe jött gyógyulni vágyó betegek az „isten” vagy „a jó szerencse” hozzájárulását kérték a felépülésükhöz, s hogy ezek sok talányos „csodás gyógyulás”-ról számolnak be.

Egyes Epidauroszban feltárt táblák kőbe vésve őrzik a gyógyulások hivatalos listáit.
Pauszániász még hat ilyen táblát látott, de tudomásom szerint eddig még csak hármat tártak fel az ásatások folyamán.