A szépséges tholosz vagy thümele talánya

A szakirodalomban tholoszként ismert epidauroszi körépítménynek, ennek a szépséges furcsaságnak a rendeltetése a mai napig talány a kutatók számára. Különösen az alsó „labirintus” funkciója homályos. Egyes feltevések szerint misztikus rítusok színhelye volt.
Pauszaniász szerint az építmény szépsége kivívta a látogatók csodálatát. Ő thümeleként említi, mely megnevezés a dionüszoszi színházban is a legfontosabb kultikus helyet jelöli.
A belső teret díszítő festményekből pedig két alak tűnt fel számára: egy gyermek, akiben a nagy utazó, a kor szellemének megfelelően, Éroszt látta, aki itt azonban lantot és nem íjat tart a kezében, a másik egy átlátszó üvegpohárból ivó nő, akit Méthé, vagyis „részegesség” névvel illet. Mind a dionüszoszi nőalak, mind a gyermek kapcsolatban volt a kultusszal, az „újjászületéssel”, vagyis a gyógyulással, melyet az épület szolgált.

Az építkezés számadás-feliratai is thümele, azaz oltárként említik az épületet, melyből arra lehet következtetni, hogy kultikus célokat szolgáló hely volt. A tholosz feltárója misztériumünnepnek szentelt épületnek vélte, mások szerint itt tartották a szent kígyót, amiről – más összefüggésben –  Pauszaniász megjegyzi, hogy különös sárgás színű hüllő volt. 

Csak a pergamoni Aszklepeion, Kis-Ázsia leghíresebb tholoszának a feltárása után vált bizonyossá, hogy egy félig föld alatti körépítmény később is hozzá tartozott az Aszklépiosz-kultuszhoz.

Bármi volt is ez a szépséges furcsaság, ha dionüszoszi külsőségekkel is ünnepelték itt az újjászületést, elérte célját – a gyógyulást.