Apollón Küparissziosz mítosza

Epidauroszban sokan a szent kígyónak tulajdonították a gyógyulást, magát Aszklépioszt is gyakran azonosították vele. De fontos szerepet játszott a kutya is, Apollón szent állata.
Aszklépiosz botja pedig szintén Apollón mítoszához társítható.

Ez a mítosz jobbára Kósz szigetére vonatkozik, ám mert tudtam, hogy oda nem jutok el, itt pontosítottam néhány gondolatot:
Kósz szigete a Dodekániszosz-szigetcsoport tagja, melyek Kis-Ázsia délnyugati, erősen tagolt partjai mentén sorakoznak. A leírások szerint Kósz a gyógyulás, az evilági újjászületés szigete, mely Hippokratész, a gyógyászat apja révén vált híressé.

A szigethez fűződő Héraklész-mítosztól, a Kleopátra által is megcsodált híres fátyolszöveteitől és a történelmétől eltekintve, de még a vastartalmú forrásait és Aszklépiosz kultuszát sem részletezve, Apollón mítoszát feltétlenül fel kellett idéznem, Epidaurosszal kapcsolatban.

Pontosabban Apollón Küparisszioszt, akinek Kósz városa közelében volt egy ciprusligete – Hippokratész halála után, Kószban itt épült fel az első Aszklépiosz templom.

A ciprus, ez a sötét törzsű, ugyanakkor férfiasan erőteljes örökzöld lombú fa az ókortól napjainkig a síri világhoz kapcsolódik a görög és általában a déli népek tudatában. A monda szerint a ciprus eredetileg egy szép fiú, maga Küparisszosz volt, Apollon kedveltje. Tévedésből megölte szeretett szarvasát, ezért bánatában halálra emésztette magát, s végül ciprussá változott. A későbbiekben mind a ciprus, mind a szarvas szoros kapcsolatban áll a kószi Aszklépiadákkal. Vagyis, így már érthetővé vált, hogy miért volt Apollón fia, Aszklépiosz botja ciprusból való.

A kószi Aszklépiadákkal új korszak kezdődik az isteni eredetű nemzetségben, ahol a bot (jogar) egybefonódik a szent állat, a kígyó képével (Epidaurosz virágkora után ez szintén névként – Drakón – fordul elő Aszklépiosz családjában), mely az orvosok címerállata lett.
Ez a kígyó lelhető fel napjaink orvosi és gyógyszerészeti jelképében is.