Aszklépiosz születés-mítosza

Aszklépiosz születése körülményei és élete története számos változatban maradt fenn.
Hogy miként esett szerelembe Apollón Korónisszal, Phlegüasz boiót király halandó lányával s azt miként juttatta halálra Artémisz, Apollón testvére – más hagyomány szerint épp maga Apollón -, mert megtudta, hogy az terhessége alatt egy halandóval is viszonyt folytatott, s aztán miként mentette ki mégis a halotti máglyán égő asszonyból isteni ivadékát, Aszklépioszt, Epidauroszban sem részleteztem sokat.

Inkább azon a mítosz-változaton merengtem el, mely ugyan nem sokkal emberségesebb, de legalább kevésbé borzalmas módon tárgyalja Aszklépiosz születését.

Elfogadva a későbbi mitográfusok feltevéseit, Aszklépiosz születés-mítoszát úgy tudom, hogy Phlegüasz, kora rettegett bajnoka, tulajdonképpen kémkedni jött Peloponniszoszra. Útjára elkísérte a lánya is, Korónisz, aki Apollóntól származó gyermekét itt, Epidauroszban hozta a világra. Csakhogy aztán a sorsára hagyta. Iszüllósz Apollón és Aszklépiosz tiszteletére írott ünnepi énekében elmondja, hogy Aszklépioszt egy pásztor, Areszthanasz találta meg.

A pásztornak feltűnt, hogy kecskéjének apad a teje, ezért nyomába eredt s a hegyoldalban meglátta, hogy egy csecsemőt szoptat, akire egy kutya vigyáz. De hirtelen olyan vakító fény vette körül a csecsemőt, hogy a pásztornak el kellett fordulnia.

Ehhez az isteni látomásszerű fényhez egy hang is társult, mely Földön és tengeren kihirdette, hogy az újszülött minden gyógyszert meg fog találni a betegeknek és fel fogja támasztani a halottakat.