Az Aszklépiosz-kultusz

A kutatók szerint az a gyönyörű völgy és a szelíd hajlatú domb ahol most Aszklépiosz szentélyének a romjai láthatók, már a kora archaikus időkben is kultuszhely volt.

A felépülés reményében, már i.e. a VII. sz. elején is a Künortion hegy lábánál elterülő völgyben, egy különleges kis szentélyben mutatták be az áldozatokat egy korábbi vadász istenség, Apollón Maleatasz előtt. A Később az ő kultuszát sajátították ki, Apollón Phoibusz nevében.
Apollón (Phoibusz) Zeusz és Létó fia, Artemisz testvére, napisten, a jóslás és a költészet istene. Az ő fia volt Aszklépiosz, a gyógyítás istene.

A görög mitológia létének nyomai már i.e. 1500 óta kimutathatók. Thesszália virágkorához tartozik Kheirón kentaur, Aszklépiosz orvostudományban jártas tanítója. Aztán i.e. 600 előttről Homérosz és Hesziodosz költeményeiből értesülünk az orvoshéroszról és az isteni orvosról, majd i.e. 600-400 közötti időszakról az Aszklépiadák orvoscsaládjának virágkorára utaló adatok számolnak be, de ezek Kosz szigetére vonatkoznak, elsősorban Hippokratész életére (kb. i.e. 460-377) majd később az Aszklépiosz szentély alapítására, Apollón Küparissziosz ligetében.

Epidauroszban járva, természetesen, az itteni Aszklépiosz-szentély első virágkorára vonatkozó (i.e. 500-300) írásos nyomok érdekeltek, az Aszklépiosz kultusz i.e. 420-ban Athénben való megalapítása, az i.e. 300 körüli időszakból származó feljegyzések, a IV. században itt élt Iszüllósz az Apollón és Aszklépiosz gyógyításairól szóló kőbe vésett költeményei, a gyógyulásokat feljegyző hivatalos listák, melyek részletes adatokkal szolgálnak az Epidauroszban történt gyógyulásokról.

És fontos adat, hogy i.e. 291-ben a római Tiberisz-szigeten is megalapították a kultuszt, hisz ennek döntő szerepe volt az Aszklépiosz-kultusz későbbi elterjedésében a Római Birodalomban.