Az Epidauroszi Múzeum

A múzeum hűvöse visszahelyezett a mindennapok sodrába.
A jelentős epigráf gyűjtemény ismét eszembe juttatta, hogy nem tudok görögül. A feliratos kövek csak sejtették velem, hogy azokat az itt járt betegek az istenek tiszteletére emelték, hálából a csodás gyógyulásukért. A többnyelvű magyarázó-cédulák tanúsága szerint vakok, bénák távoztak el egészségesen Aszklépiosz szentélyéből.

 S a múzeumi magyarázatokból az is kitűnik, hogy vannak köztük gyógyszerreceptek és különböző gyógymódokat megörökítő szövegek is.

Annál beszédesebb volt a képekről már jól ismert Aszklépiosz megcsonkult kezű márványszobra és annak remek rekonstrukciója, mely teljes egészében mutatja be, a botjára támaszkodva, ami köré a szent kígyó csavarodik. De néhány változatban ott állt a nagy gyógyító leánya, Hügieia szobra is, valamint a sok-sok faragott kő, díszítőelem-töredék.

Az epidauroszi ásatások során előkerült legszebb darabok viszont szintén az Athéni Nemzeti Múzeumban vannak s ez egyre kíváncsibbá tett. Alig vártam, hogy végre oda utazzam! De addig még bőven akadt látnivalóm.

Itt, az Epidauroszi múzeumban a megmaradt építészeti elemek alapján készült rekonstrukciós kísérletek voltak a legérdekesebbek. Különösen a tholosz, ez az eredeti és talányos alkotás több eleme és a kikövezett padlózata, valamint az Aszklépiosz szentély volt figyelemre méltó.

Az itt feltárt építészeti elemek közül mégis a majdnem tökéletes épségben fennmaradt korinthoszi oszlopfő tűnt számomra a legcsodálatosabbnak. Finom kidolgozása és  tökéletes arányai szinte valódi, élő virág benyomását keltették. Sokan magát Polükleitoszt tartják a megalkotójának.