Csodás gyógyulások Epidauroszban

A későbbről fennmaradt leírások szerint, Epidauroszban a betegek nagy része egyéni gyógymódban részesült: a pihenésen és a testmozgáson kívül, különböző fürdőt vettek, lehetett az meleg víz vagy langyos bor, az étkezést szigorú diéta szabályozta, melyben fontos volt a kenyér, a sajt, a saláták, a fokhagyma. A méz és a tej pedig naponta kétszer szerepelt. És használtak bizonyos gyógyszereket is. Sőt, szükség esetén műtétet is végeztek rajtuk.

Ezen kívül a szentélybeli gyógyulásokhoz különböző szertartások és jóslatok is hozzátartoztak, melyekről az Epidaurosz városa által egy évre kijelölt főpap és a nem kevés segédszemélyzet gondoskodott. Ezek bizonyára járatosak voltak az orvostudományban, de tevékenységük jobbára csak arra irányult, hogy kiválasszák a betegeket, akik gyógyulás reményében keresték fel a szentélyt.

A szülő nőket kizárták a szentély területéről, hisz a terhesség nem betegség, mely gyógyításra szorulna. És a haldoklókat sem vihették be oda.

A római császárság idején, mikor a kultusz már nem kizárólag valamilyen isteni eseményre, a gógyitíó fordulat előidézésére irányult, hanem általános gyógyhelyként látogatták Epidauroszt, berendeztek ugyan egy termet a szülő nők és a haldoklók számára, de akkor is csak a szentélykörzeten kívül.

Annak ellenére, hogy Aszklépiosz születésmítosza halottak feltámasztásáról is szól, az epidauroszi gyógyulások leírásai egyetlen feltámadásra vonatkozó feljegyzést sem tartalmaznak.