Epidaurosz, a környezetterápia bölcsője?

Az Aszklépiosz szentély egészséges légkörét sok-sok diszkút és medence fokozta. Maradványaik arról tanúskodnak, hogy a víznek nagy jelentőséget tulajdonítottak a gyógyulásban, a megtisztulásban. És mindehhez járult a szentély egész területén élő növényzet: a szép lombú píneák, olajfák, ciprusok, melyek kellemesen felfrissítik a levegőt.
Ezen kívül, az Epidauroszban alkalmazott gyógymódhoz az is hozzátartozott, hogy körültekintően gondoskodtak a betegek és a lábadozók szórakoztatásáról.

Erre a célra építették a testedző csarnokokat, vagyis a gümnasziont, a palaisztrát és a stadiont. Szellemi épülésükre pedig színházát létesítettek, s gazdag könyvtár is az érdeklődők rendelkezésére állt.

Vagyis, a szentély és a hozzá kapcsolódó egészségügyi intézmények együttese fokozatosan azzá a hellyé vált, melyet ma gyógyfürdőnek vagy szanatóriumnak is nevezhetnénk.
Ma is fontos szerepet játszik a gyógyvíz és ivóvíz az egészségben, de még az egyszerű víz is gyógyító hatással lehet, ha valamilyen szép forrásból buggyan elő, ha kellemes csengésű szökőkútból folyik. A sajátos mikroklíma, a kényelem, a csend és a szép környezet egyvelege pedig maga a környezetterápia.

Bizonyos új terápiák hívei nem is tagadják, hogy a modern pszichoterápia Aszklépiosz módszereiben gyökerezik. Mindaz ami az ókorban Epidaurosz szentélyében történt, nagyon hasonlít napjaink ideális pszichiátriai kórházainak az optimális működéséhez.
Az ókori szentélyek és a modern gyógyfürdők közti látszólagos különbség tán csak az, hogy a felépült páciensek ma már nem vésetik kőbe hálájukat mint egykor Epidauroszban, ahol számtalan feliratos kő, fogadalmi tábla és ajándékszobor tanúskodik a sikeres esetekről.