Epidaurosz és Olümpia közös vonásai

Epidaurosz szent ligete az olümpiai Altiszt idézte elém. A két kultuszhely határozottan hasonlónak tűnt. Mindkettő közel fekszik egy kis településhez, mely épp a szentélynek köszönheti a létezését. Mindkettő örökzöld lombok közt szétszórt, látványos romterület.

Ám Epidaurosz félreeső szent ligete, ez az ünnepélyes hangulatú völgykatlan valahogy jobban megőrizte eredeti állapotát, mint Olümpia nyitottabb Altisza, melyet sokkal inkább megzavart a mindennapi élet nyüzsgése.
De a két kultuszhely nem csak a természeti adottságaiban, az elszigeteltségében hasonlít, hanem abban, hogy mindkettőt tudatosan választották meg, melyben bizonyára közbejátszott a helyi istenségek ősrégi kultusza, valamint a szomszédos kultuszhelyek. Az építmények is bizonyos jól meghatározott szempontok szerint kerültek a helyükre, hogy az egész szentély megfeleljen a magas szintű higiéniai igényeknek, ugyanakkor megőrizze a vallásos atmoszférát is.

Ha utazás előtt az addig ismert leírások alapján próbáltam megalkotni magamban az olümpiai Zeusz-templom képét, valahogy mindig egy domb tetejére képzeltem. Mikor valójában az Alfiosz völgyében találtam rá, mégis természetesnek tűnt sík elhelyezése, mintha maga a hely alkalmazkodott volna a szentélyhez és nem fordítva. Zeusz temploma romjaiban is uralta az egész szent ligetet.

Olümpia bejárása után itt már magától értetődőnek tűnt, hogy a képekről ismert „kígyós” Aszklépiosz szentélyét, melyben a szenvedők a gyógyulás reményében áldoznak az isteneknek ilyen bukolikus tájon, e mély völgyben építsék fel, ahol bizonyára kígyók tanyáznak.

És ekkor jutott eszembe, hogy Olümpiában is ismeretes volt a kígyó-kultusz: a Kronosz-domb lábánál levő barlangban a kígyóvá változtatott isteni gyermeknek, Szószipolisznak, a város megmentőjének hódoltak.

Annyi biztos, hogy mindkét kultuszhely középpontja a tiszta levegőjű völgykatlanra esik.
Más közös vonás, hogy az epidauroszi templom az olümpiai Zeusz-templom mintájára épült. Miként Olümpiában, a templom egyik oromzatának tartófigurái itt is kentaurok. Miután Aszklépiosz templomát már teljes egészében feltárták, a kutatók kimutatták, hogy nem csak a szobrok művészeti irányzata ugyanaz, de valami olyan közös vonást fejeznek ki, amely a két istenség lényéből fakad.

A két templom kultusz-szobra is hasonló. Mindkét templomban komoly, szakállas isten trónol a fekete eleusziszi kőből való  padlózaton. A hasonlóság még a „Zeusz-Aszklépiosz” névben is fennmaradt, ami ugyan a pergamoni Aszklépiosz-kultuszhoz tartozik, de a kutatók szerint itt is előfordul. Epidauroszban az „Apollón-Aszklépiosz” fordul elő, mely a kutatók szerint utalás a nagyobb isten Apollón, és annak egyik aspektusának az egységére. Apollónt főistenként tiszteltek, Zeusz mellett.

S bár az olümpiai Zeusz kultusz-szoborról nem maradt fenn másolat, az Epidauroszban talált Aszklépiosz kultusz-szobráról több másolat s egyéb ábrázolás is létezik, melyről elképzelhetjük az ülő istenalak méltóságteljességét.