Igaz történetek vagy csodák?

Ha az Epidauroszban feltárt fogadalmi táblákra vésett „csodás” eseteket számba vesszük, olyan történetekre is találunk, melyek akár igaznak is vehetők.
Fennmaradt például egy sajátos gyógyulásról szóló történet: egy néma kislányt a gyógyulás reményében hozták el szülei Aszklépiosz szentélyébe.

A helyi szokás szerint, éjjel ő is egyedül aludt a kifeszített lepedők között. Arra ébredt, hogy álmában egy kígyó siklott el mellette. Erre felijedt és azonnal anyja és apja után kiáltott – meggyógyult.

Ugyanennek a történetnek más változata, hogy a kislény nappal találkozott a kígyóval, mikor a szent ligetben sétált, egyik fáról látta lekúszni… a folytatás s az eredmény ugyan az.

Ez a jelenet később az Athéni Nemzeti Múzeumban került elém. Az athéni Aszklépeion egyik i.e. 330-ból való fogadalmi  domborműjén látható amint egy család áldozatot hoz Aszklépiosznak. A háttérben Hügieia és egy, a fáról lekúszó kígyó, az oltáron pedig gyümölcs és kenyér… vagy kalács, nem tudom akkor mi volt a szokás.

S hány esettel találkozhatunk napjainkban is, mikor valamilyen lelki zavar miatt nem tud valaki beszélni, enni!  Hány béna és vak nyeri vissza egészségét valamely csodatevő helyen, mert tud hinni a gyógyulásában!