Kheirón kentaur és Aszklépiosz

Ha Aszklépiosz születéstörténetéről különböző változatok léteznek is, arról, hogy Kheirón, a bölcs kentaur nevelte, egybehangzó a vélemény. A jóindulatú kentaur a hősök tanítója a gyógyítás művészetében és a zenében.
Aszklépiosz a gyógynövényekben gazdag Künortion hegy oldalán ismerte meg a gyógyító füveket és tanulta meg alkalmazni azokat. Gyűjtögetőként egy kutya vigyázott rá, de gyógyító istenként is kutyák kisérték el útjain. Kheirón pedig megtanította bekötözni a sebeket és meggyógyítani a különböző bántalmakat.

Pliniusz szerint itt nőtt a kentaureion vagy khironion növény, amely állítólag minden kígyómarást s még a mérgezett nyíl sebét is meggyógyította. Ezzel együtt Kheirón sebe – melyet Heraklész nyila okozott bár nem őrá lőtte ki – halálos volt. De Kheirón külön tanulmányt érdemelne, hisz ő a görög mitológia szinte legellentmondásosabb teremtménye: Lám, isten létére gyógyíthatatlan sebet hordoz, s mikor isteni orvosként meghal, sebét az alvilágba is magával viszi. A Kheirón istenben kifejeződő ellentmondás a későbbi orvosok és szakértők szerint épp a gyógyító művészet ellentmondása – a seb tudata, melytől a gyógyító örökre szenved.

És Aszklépiosz olyan tökélyre vitte a gyógyítást, hogy végül képes volt feltámasztani a halottakat is. A mítosz szerint, feltámasztotta a Phaidra bűnös szerelme miatt Thézeusz által Halálba kergetett Hüppolitoszt.

De ezzel vétett a Moirák régebbi törvénye ellen. És Hadész, Kronosz és Rheia fia, az Alvilág istene sem nézhette jó szemmel a nagy gyógyító tevékenységét, hisz így világa hamarosan elnéptelenedett volna. Addig könyörgött Zeusznak, míg az villámával az alvilágba taszította.

A halottak feltámasztásáért elszenvedett halálbüntetés után viszont csillagkép alakjában felsugározta az égboltra.