A hellén korszak művészete

Ennek a keveredésnek és migrációnak következménye nem maradhatott el egy olyan térségben, mely előzőleg már kialakított egy elsődleges civilizáció formát. Természetes volt, hogy néhány század alatt kialakuljon egy új, a hellén korszak, mely minden addig ismerttől eltérő életformát jelentett, új eszméket szült. Leginkább Protagorasz, a görög filozófus híres mondása fejezi ki e kor szellemét, mely szerint  „Az ember a mértéke mindennek…” annak ami van hogy miért úgy van, és ami nincs miként nincs, semmi sem szebb mint az ember teste, semmi sem ügyesebb mint a keze, semmi sem éleselméjűbb

A görögök annyira bíztak önmagukban és olyan büszkék voltak saját hitükre, hogy nem átallották isteneiket a saját képük szerint ábrázolni. A Zeusz által „irányított”, az Olümposzon lakó istenek ekkoriban kerültek ki győztesen a titánok elleni harcból – a titokzatos barbár erők uralma alól, mely egykor a világot uralta – a görög költők és művészek alkotásaiban sokáig fellelhető e harcok visszhangja.

De eltekintve az irodalomtól, a szobroktól és szebbnél szebb építészeti megvalósításoktól, végre a görög kerámiáknál pihentek meg a gondolataim.